Római mobilgát – Biznisz, vagy felelőtlenség

A 2010 őszi tragikus vörösiszap-katasztrófa során Illés Zoltán, akkori környezetvédelmi államtitkár nem állt a helyzet magaslatán. Kétbalkezessége valamire azonban rámutatott; bebizonyította, hogy a környezetvédelem és a katasztrófavédelem két külön világ. Míg a környezetvédelem lényege a megelőzés, addig a katasztrófavédelem feladata az akut tüneti kezelés.
A kolontári események alatt és azt követően a sajtó (a Plajbászblog is) rendesen leszedte a keresztvizet Illés Zoltánról, azzal vádolva, hogy nem ért a környezeti katasztrófákhoz, azok kezeléséhez. Ami való igaz. Ám azt egyetlen sajtótermék sem állította, hogy ne lenne a környezetvédelem, a megelőzés elkötelezett híve. És ezen a téren határozottan és hozzáértően tevékenykedik.

Ezt bizonyította a Fővárosi Önkormányzat minapi közgyűlésén is, ahol a Római-partra tervezett mobilgát ügyében ment neki Tarlós István főpolgármesternek, mondván ingatlanbizniszt sejt a szakmailag megalapozatlan tervezet mögött. Bús Balázs óbudai polgármester – talán Tarlóst védendő - személyeskedésbe hajló megjegyzést intézett Illéshez, mondván „…attól, hogy fideszes valaki, még lehet bolond”, ezzel utalva Illés azon mondatához, hogy „Attól, hogy a Fidesz tagja vagyok, még nem vagyok hülye.”.

De mi is váltotta ki ezt a kakasviadalt?

Az óbudai önkormányzat a fővárossal karöltve tervbe vette, hogy bobil gátrendszert épít ki, a Római-parton és az attól északra fekvő Pünkösdfürdőn és Békásmegyeren, közvetlenül a vízparton. Illés ezt támadta, mondván a tervezet környezetvédelmi szempontból aggályos, mi több a meggondolatlanság mögött ingatlanspekulációt sejt. Nos, erre robbant Tarlós és Bús.

De lássuk a tényeket.

A rendszerváltás után Tarlós István volt Óbuda-Békásmegyer polgármestere, egészen 2010-ig. Regnálása alatt – és a privatizációnak köszönhetően – tették használhatatlanná például a Nánási úton és a Királyok útján meglévő árvízi védműveket. Az újdonsült magántulajdonosok ugyanis azt hitték, hogy a privatizált, árterületen lévő ingatlanokkal (üdülőkkel, hotelekkel, stb) a gát is az övék lett. Ennek megfelelően is bántak vele. Volt, ahol rést ütöttek rajta, autóbejárókat képezve, de olyan is történt, hogy a gátat több tízméteres (százméteres) hosszban egyszerűen elbontották, mondván nem passzol a „dizájnos” környezetbe. És bizony Tarlós István mindezt tétlenül nézte, tűrte, ahelyett, hogy a törvény teljes erejével sújtott volna a szabálytalankodókra, ugyanis ez a tevékenység nagymértékben veszélyeztette Római és Békásmegyer teljes lakosságát. De nem tette, sőt. Sokkal kényelmesebb volt Demszky Gábor, akkori főpolgármestert szapulni, és mindent a fővárosra hárítani, ha egy-egy árvíz alakalmából veszélybe került az óbudai térség ezen része. Az már csak hab volt a tortán, hogy Tarlós olyan, árterületen lévő ingatlanokra adott ki építési, vagy fennmaradási engedélyeket, ami a telekbesorolások alapján nem lett volna szabad. Így történhetett meg, hogy árvizek alkalmával azok az újdonász háztulajdonosok voltak a leghangosabbak, és sopánkodtak leginkább az árvízveszély miatt, akik tulajdonképpen már eleve szabálytalanul, árterületre építkeztek. (Olyan ez, mintha valaki reptér mellé költözik, majd ő követeli leginkább a repülések leállítását.). Elmondható tehát, hogy a pénz már Tarlós kerületi polgármestersége alatt is nagy úr volt.

Illés Zoltánnak abban tökéletesen igaza van, hogy a volt (részletekben még létező), de már az eredeti funkcióját ellátni képtelen gátak helyére kellene építeni a mobilgátat. Ugyanis a Duna és a Nánási út-Királyok útja közötti terület mintegy hullámtérként is funkcionál, mint ilyen csillapító hatással bír, így egy estleges árvizet már egy költségkímélőbb gátrendszer is kordában, azaz gátak között tudna tartani. De akkor hol marad az üzlet?

Jogos a gyanú, hogy a közvetlen vízparti gát telekspekulációt sejtet. Több száz hektárnyi terület kerülne így át más besorolásba, az egekbe lökve a vízpart ingatlanárakat. Nem nehéz kitalálni, kik lehetnének ennek a manővernek az elsődleges haszonélvezői. A telekspekulánsok, akik már most is teljes mellszélességgel támogatják a tervezetet, még ha környezetvédelmi szempontból (talajvízszint-emelkedés, elfolyó vizek problematikája, stb) kárt is okoz. De ez csak az egyik probléma. Azt sem tudhatni, hogy egy közvetlen vízparti mobilgát építése milyen módon befolyásolhatná a Duna áramlási tulajdonságát egy-egy nagyobb vízhozam során (amire az elmúlt évek időjárásváltozása márt többször szolgált bizonyítékkal, évszázados rekordokat döntve az árvízszint), erre ugyanis nem terjedt ki a hatástanulmány. Amennyiben nagyobb a sodrási energia, azaz a Duna vize szűkített mederben, nagyobb erővel, magasabb vízszinttel érkezik a főváros belső szakaszára, az meder kivájódást eredményezhet, ami akár a hidak alapzatát, pillérrendszerét, a metrót, vagy a belterületi rakparti- és támfalrendszereket is károsíthatja. Tehát elmondható, hogy a Római-part árterülete tulajdonképpen a főváros elsődleges árvízvédelmi kapuja. Vajon erről tud az „Egyesület a Római-partért” nevű érdekképviselet, amikor biológiai időzített bombáról (?!) beszél? És tulajdonképpen kinek az érdekét képviselik?

Igaz, mint olyan, ma már nincs VITUKI, és mint oly sok másnak, a vízügyes szakmának sincs tekintélye (jó vízügyi szakembereket is nagyítóval kell keresni, meg különben is, ilyen foglakozást csak a legelszántabb életművészek választanak), de csak addig, amíg be nem üt egy komolyabb baj. És valljuk be, hogy a világ környezeti és klímaváltozása miatt erre jó esély van. Éppen ezért Tarlós István és Bús Balázs jobban tenné, ha lehülyézés helyett komolyabban fontolóra venné Illés szavait. Mert amit most Tarlós nyerne a réven azt a későbbiek során elveszítheti a vámon, azaz a rossz döntést kamatostól fizetheti vissza a főváros, pontosabban az adófizetők. Budapest főpolgármestereként sokkal felelősségteljesebben is gondolkodhatna, ahelyett, hogy lekezelően, és felsőbbrendűségétől átitatva küldi el a „búsba” a szakembereket. De ilyen az, amikor például vízkérdésben a vízügyeseknek és a környezeti szakembereknek van a legkevesebb szavuk, avagy ésszerűség helyett a pénz, a hatalom és a politika dönt helyettük.