Hülyeségszilánkok XLII

Orbán Viktor nem csak hülyeségeket beszélt, de még otrombán tapintatlan is volt, amikor a Kozma utcai zsidó temető első világháborús hősi parcellájának felújítása alkalmából rendezett ünnepségen a következőket mondta: „…nem mehetünk el szó nélkül a második világháború koncentrációs táborainak magyar zsidó áldozatai emléke mellett sem…”.

Tényleg nem! Meg az ilyen mondatok mellett sem… meg a gábrieles-sasos emlékmű mellett sem… meg a „gazdasági bevándorlók” elleni kirohanás mellett sem. Különös fintora a mindennapoknak, hogy míg Orbán a Kozma utcában az első világháborús katonasírok felkutatását erkölcsi kötelességének tartotta, addig Hende hadügyér és az ő hagyományőrzői vígan menetelnek a doni egyenruhákban. Ezen eseményből meg valahogy kimaradtak a II. Magyar Hadsereg szegregált, zsidó munkaszolgálatosai (és elsődleges áldozatai). Sírjaik felkutatásáról meg soha, szó sem volt (inkább keresték Petőfit Barguzinban). A hagyományörzők között egy sem öltötte magára a többezernyi, „megbízhatatlan”, vágóhídra küldött, zsidó muszos rongyait és nem csatolta oldalára büszkén az ásót.

És hogy a kép teljes legyen, az ünnepségen Heisler András, Mazsihisz-elnök és zsidóügyi tanácsadó, kifejezte azon véleményét, hogy a „…miniszterelnök személyének jelenléte megerősítette, hogy a magyar zsidóság évszázadok óta a magyar nemzet része”. Mert nélküle nem lennének azok. Mellesleg csak megjegyzendő, hogy a protokoll szabályai szerint nem a kormányfőnek, hanem a nemzeti egységet kifejező államfőnek kellett volna megtisztelnie az eseményt, Heisler szavai akkor nyertek volna értelmet. Így viszont csak egy nyelvcsapás lett belőle.

Ha egy üzlet beindul…