Gumicsont eső

Újabb gumicsontot vetett a kormány az immár kutyába sem vett lakosság elé. Az internet-adó után most a vasárnapi nyitvatartás (pontosabban üzleti zárvatartás) az aktuális csámcsognivaló.

A Rétvári Bence nevével fémjelzett, ám a Jobbiktól plagizált ötlet újból terítékre került. Egy virtuális párt még virtuálisabb államtitkára, igen harcosan követeli, hogy a családok vasárnaponként legyenek együtt, töltsék értelmesen (?!) ritka szabadidejüket. Gondolom Rétvári keresztényi hevületében azt képzeli, hogy a plázák helyett majd templomokba tereli a jónépet. Persze miért is ne? Úgy látszik, hogy a hálószobák után immáron a szabadidő is a kormány fennhatósága alá kerül. Legalábbis úgy képzelik.

Több kérdésem is lenne az aktus kapcsán.

Pro primo: Milyen alapon szól bele a kormány az emberek szabadidős tevékenységébe? Sarkosabban fogalmazva, milyen alapon ugat bele Rétvári és a többi hasonszőrű „tettestárs”, hogy kinek, mi a hasznos, értelmes, mire fordítja a pihenőidejét?

Pro secundo: Vajon tisztában van-e Rétvári azzal, hogy maga a vasárnap szó a „vásárnap” kifejezésből ered, ergo azzal a ténnyel, hogy a hetedik nap eleve a kereskedés napját szimbolizálja? Ha ezzel a minimummal sincs tisztában az államtitkár, akkor még egy kicsinkét cizelláljon a tervezeten.

Pro tercio: Ha már van vasárnapi nyitvatartási tilalom, akkor miért nincs szombati is? Vagy a „kisebbség” már eszébe sem jut? Persze megértem én, zsidózni így is lehet.

Álszent, farizeusi gondolat ez az egész, arról nem is beszélve, hogy több tízezer munkahelyet veszélyeztet, hiszen köztudott, hogy a plázák és bevásárlóközpontok legnagyobb forgalmukat a hétvége két napján könyvelhetik el. Hogy Rétvári Bence is értse: A bevásárlóközpontok a szó szoros értelmében munkát és kenyeret adnak a népnek, nem úgy, ahogyan például a korrupció rablókormánya ezt „szabadságharcában” teszi. Mert minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, nem csak hitből él az ember.