Soványmalac vágta

Vége az aranyéletnek. Ezt bizonyítja a kormány fejetlen kapkodása, is. Újabb és újabb adók, sarcok, megszorítások. Hol van már a söralátét, hol van már az osztogatás. A nincsből nem lehet. Nincs már mit lenyúlni, nincsenek nyugdíjpénztári pénzek, amit el lehet tőzsdézni, nincsenek már takarékszövetkezetek, nincsenek már források, amelyekből bőséggel szipolyozhat a sok éhes malac. Az unió szigorú költségvetési korlátokat szabott Magyarország számára (lásd: lázas kapkodás a városi közlekedés-építésben), a Norvég Civil Támogatási Alap is beintett az államnak és az ő alapítványainak, s nincs már föld, amit még szét lehetne osztani, ugyanis azokat meg hozzáértéssel művelni kellene. A műkörmösi, vagy a gázszerelői végzettség csak dudvát terem. A tavalyi „hurrá optimizmus” már sehol, mert most derül ki az igazság. A 2015-ös költségvetés már egyáltalán nem bizonyítja Magyarország jobban teljesítését, az euró az istennek se akar 310 alá menni, s ráadásul még a „trafikbiznisz” sem hozza az elvárt eredményeket.
Megszorítások megszorítások hátán, mert valahonnan még pénzt kellene kisajtolni az emberek zsebéből, mondjuk hülye, 3000 milliárdos szerződések teljesítéséhez és méghülyébb stratégiai porhintéshez. A cafeteria-adó négy év leforgása alatt 400%-ot emelkedett, immáron 55%, a biztosítók 10-15%-al emelik a kötelezők díjait, holott állítólag nincs is infláció, bankok, cégek vonulnak ki az országból, s teszik át más, megbízhatóbb országba fiókjaikat, telephelyeiket. A fosztogatás és osztogatás korszakának immáron végleg leáldozott, s a nép, az istenadta nép, most kezdi felfogni, hogy mindaz az „áldás”, ami az Orbán-kabinettel a nyakába szakadt, kezd elviselhetetlen lenni. Van is ijedség kormányberkekben, ám egyesek még most sem okulnak, s úgy tesznek, mintha mi sem történt volna.

Az egyik unortodox pénzügyi malac például éppen most szív ki 10 milliárdot a kocából saját, különbejáratú alapítványába. A másik géniusz meg az „éljen a rezsikökkentés” jelszavával pumpol ki belőle 50 milliárdos tőkeinjekciót az MVM-nek. Az olyan „apróságokról már nem is érdemes beszélni, mint a semmit sem termelő közmunkára fordítandó 40 milliárdos többlet, vagy az újabb stadionosdira szánt 44 milliárd. És sok kis milliárd bizony sokra megy, és főleg nagyon sokba kerül. Leginkább a magyar adófizetőknek. Hol van már az ingyenes közgyógy és az ingyenes oktatás című választási maszlag. Központilag lett lehazudva az égről, illetve beépítve a centrális korrupcióba.

Kapkodás, lökdösődés még a szabad csecsekért, az egy-két maradék cseppért, de a sok jóllakott disznó most kezd csak rádöbbenni, hogy az éhesek már nem anyatejre, hanem sokkal inkább vérre szomjaznak. Soványmalac vágta egyre hangosabb dübörgése hallik. Megannyi éhes, visító malacé. A kérdés meg az, hogyan viseli ezt a kiszipolyozott koca, a csontsovány Magyarország? Beledöglik a mértéktelenségbe, vagy lerázza magáról a túlsúlyt?