A süllyedő naszád patkányai

Tüntetést tartott a Liga a Kossuth téren. Aki látta az élő közvetítést, egy jól szervezett színjáték tanúja lehetett. Érdekes módon színre lépett Gaskó István, a gördülő elnök is, hogy szózatot intézzen a nagyérdeműhöz, illetve, hogy az ő szavait használjam, a „kollégákhoz”. Szóvá tette például, hogy elégedetlen a sztrájkjoggal és annak alkotmányos korlátaival. De bár ne tette volna, mert a Liga így elvesztette azt a maradék hitelét is, ami eddig megvolt.

Ugyanis nagy valószínűséggel nem csak bennem merül fel a kérdés, hogy vajon eddig hol volt Gaskó úr? Mondjuk úgy négy-öt évig. Vajh merre lapult, hogy a hangját se lehetett hallani, holott az előző érában igencsak aktív volt. És amikor az új alaptörvény mellett rögzítették a minden képzeletet felülmúlóan megalázó sztrájktörvényt is, akkor miért nem tiltakozott? Most honnan ez a hirtelen jött bátorság? Nekem olybá tűnik, hogy újbóli színrelépése nem bátorságra vall, sokkal inkább egy süllyedő hajóról menekülő rágcsáló viselkedésére. Mondjuk a zátonyra futott orbáni naszádról menekülő politikai patkányéra.

A Liga akkor lenne hiteles, ha azonnal kizárná soraiból Gaskó Istvánt, mert így csupán szánalmas és nevetséges közreműködői egy politikai bohózatnak. Ha pedig a kormánypárt állna a szakszervezeti vezető megjelenésének háttérében, akkor még rosszabb.

Borítékolom, hogy rövidesen feltűnnek a színen egyéb, Gaskóhoz hasonló figurák is. Talán pont a Fideszből és holdudvarából. És pont ők azok, akik a legtöbbet árthatnak a lakosság elégedetlenségi mozgalmainak.