Központi dezinformáció – avagy hogyan vezessük félre a közvéleményt

Azt nyilatkozzák a magyar kormány prominensei, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó információt szolgáltatni az USA-ból korrupció miatt kitiltott személyek kilétéről és azt is, hogy ezt egy szövetséges (mi több, barát) részéről meglehetősen mogorva gesztusnak tekintik. Az amerikai fél erre azzal vágott vissza, hogy ez az információ a magyar fél számára is elérhető és – valljuk be - ezen állításuk meglehet nem is alaptalan. Nos, akkor most kinek higgyünk?
Hogyha egy picit is gondolkodunk, akkor nem nehéz a kérdésre választ találni. Mint ahogy azt is megállapíthatjuk, hogy a magyar korrupció az egeket, illetve a legfelsőbb kormányköröket is elérte. Mert ugyan miféle kormány az, amelynek információs forrásai (külügy, elhárítás, belügy, NAV, stb) még arra sem képesek, hogy egy telefonos híváslistát lekérjenek? Vagy nagyon ügyetlenek, vagy szándékosan hallgatják el az információt, amelyekről - az Orbán kabinet stratégiáját és módszereit ismerve – inkább az utóbbi a feltételezhető Ugyanis tudvalevő, hogy az Amerikai Egyesült Államokba kiutazók vízumát az USA budapesti nagykövetségén intézik. Az is köztudott, hogy az intézménybe nem lehet csak úgy simán bejutni. Minden egyes ügyben – így a vízumkérelmek ügyében is – előzetesen, telefonon kell egyeztetni. A kormánytagok Államokba irányuló kiküldetését például a kabinetiroda, illetve a külügy intézi az USA külügyminisztériumán, illetve a magyarországi nagykövetségen keresztül.
Nos, a magyar információs hatóságoknak semmi dolga nem lenne, mint csupán az adott telefonszámra befutó hívásokat visszaböngészni, beazonosítani és összehasonlítania kiutazottak névsorával. A számítógépek korszakában ez nem lehet egy megoldhatatlan probléma, hiszen nem lehetnek olyan sokan.
Vagyis joggal feltételezhető, hogy a kormányzati kommunikáció szándékosan dezinformál, illetve tart vissza információkat ebben a súlyos, a teljes magyar közéletet érintő ügyben, és megpróbálja a dolgot elbagatellizálni. Például egy internetadó ötletével. Mondjuk nem is lehet csodálkozni, hiszen egy ilyen botrány akár a kormányzat teljes bukásához is vezethet. Persze csak egy normális demokráciában. De hol van nálunk normális demokrácia?
Jogos az a felvetés tehát, hogy ebben a szó szoros értelmében nemzetközi botrányban akár a legmagasabb kormányzati személyek is érintettek lehetnek (értsd: miniszterelnök, tapasztalván Obama elnök elzárkózását a magyar miniszterelnökkel való találkozástól, és ezért Orbán már-már hiszti szintű viselkedését), hiszen látszólag egy rendkívül egyszerű és jogszerű információszerzési módszert sem alkalmaznak. Hangsúlyozom: Látszólag! Ezért voltak álságosak akár Szíjjártó Péter, Deutsch Tamás, vagy akár Rogán Antal és Lázár János (hatáskör szempontjából leginkább az övé) csodálkozó megnyilatkozásai, és így vált a magyar kormány információhiányra való hivatkozása hiteltelenné. A legfurcsább az, hogy ebben a példátlan ügyben sem a magyar kormányfő, sem az államelnök, de még az érintettek sem hajlandóak a megszólalásra, pedig az amerikai ideiglenes ügyvivő, André Goodfriend nyilvános szavai elég egyértelműek voltak a két ország jövőbeli viszonyára vonatkozólag.

Az írás elején azt kérdeztem, hogy kinek higgyünk, ki az, aki hazudik. A fenti okfejtés után -. kizárva az Egyesült Államokat - már nem nehéz kitalálni.