Én már rájöttem mire ez a stadionépítési mizéria, mire is ez
a nagy lótás-futás. Igenis én már tudom. Sokat kellett rajta agyalni, de végül
is fény gyúlt az illiberális sötétségben.
Először is van a szotyi, azaz fedőnevén napraforgó. A magyar szotyi - mint tudvalevő – szövetségesünk, már-már hungarikum. Aztán van egy amerikai étolajgyár, ami ugye miből él? Természetesen a jó magyar szotyiból. Végül itt a magyar elhárítás és annak látszólag tájékozatlan feje, ámbár ez a tájékozatlanság csak a felületes szemlélő számára az, ami. Jelentései napi szinten landolnak a Vezér asztalán.
Szóval, rohadt nagy tévedés azt hinni, hogy a jobbanteljesítés országa nem vette fel a kesztyűt a Nagy Szövetséges ármányos furmányaival szemben. Már régesrégen dúl a háború a két „nagyhatalom” között, és egy háborúban – ahogy a szerelemben is - mindent szabad. Leginkább titkolózni, amelyhez a magyar elhárítás tökéletesen tartja is magát. Hallgat, mint a kuka. No nem az a kuka, hanem a hódmezővásárhelyi. Mert ugyan miért is lenne egyébként szigorúan ötcsillagos titok például a stadionokra fordított milliárdok származása. Na ugye! Szó sincs itt üzleti érdekről. Mindez egyszerűen hadititok.
Szóval itt ez jenki szotyigyár, amelyik az istennek sem akart „stratégiai megállapodást” kötni (értsd: kenőpénzt adni valamelyik állami alapítványnak) és amelyet ezért meg kell leckéztetni. Nosza, jó magyar virtus szerint rugalmas elszakadásba lendültünk és hirtelenjében felépítettünk vagy tíz stadiont. A stadionokban meg mit kell csinálni a zsidózáson kívül és felsőbb példa- és útmutatásra? Na mit? Hát köpködni. Mégpedig bő nyállal és szotyolát. Köpködni a béközépen és a díszpáholyban egyaránt és ha lehet, minél nagyobb mennyiségben, amíg a kötésig nem ér napraforgóhéj. Mert a stratégiai fegyver az a szotyi, amiből a méregdrága Vénuszt sajtolják. Ergo: ki kell éheztetni a piszok bleut.
Nos erről a titkosfegyverről és annak felhasználási módjáról hallgat úgy a kormány, akár csak az elhárítás, a külügy, vagy a NAV. Jönnek itt mindenféle egészség-megőrzési, sportossá nevelési maszlaggal, meg hogy a magyar foci ismét szép lesz, holott a mélyben sokkal több rejtőzik. Úgy is mondhatnánk, hogy a háttérben minden olajozottan működik. Ezért nem lehet manapság a közértekben hántolt napraforgómagot sem kapni - mondjuk a levesbe. Még mit nem! Ott a polcokon a hántolatlan kilószámra. A sok nemzetidegen hazaáruló még képes és a töklevesbe önti a drága fegyvert, azt a magot, amiből nemzetünk jövője szökkenhet szárba, ahelyett, hogy vakmerően szembeszállna és jól nyakon köpné az ellenséget.
Először is van a szotyi, azaz fedőnevén napraforgó. A magyar szotyi - mint tudvalevő – szövetségesünk, már-már hungarikum. Aztán van egy amerikai étolajgyár, ami ugye miből él? Természetesen a jó magyar szotyiból. Végül itt a magyar elhárítás és annak látszólag tájékozatlan feje, ámbár ez a tájékozatlanság csak a felületes szemlélő számára az, ami. Jelentései napi szinten landolnak a Vezér asztalán.
Szóval, rohadt nagy tévedés azt hinni, hogy a jobbanteljesítés országa nem vette fel a kesztyűt a Nagy Szövetséges ármányos furmányaival szemben. Már régesrégen dúl a háború a két „nagyhatalom” között, és egy háborúban – ahogy a szerelemben is - mindent szabad. Leginkább titkolózni, amelyhez a magyar elhárítás tökéletesen tartja is magát. Hallgat, mint a kuka. No nem az a kuka, hanem a hódmezővásárhelyi. Mert ugyan miért is lenne egyébként szigorúan ötcsillagos titok például a stadionokra fordított milliárdok származása. Na ugye! Szó sincs itt üzleti érdekről. Mindez egyszerűen hadititok.
Szóval itt ez jenki szotyigyár, amelyik az istennek sem akart „stratégiai megállapodást” kötni (értsd: kenőpénzt adni valamelyik állami alapítványnak) és amelyet ezért meg kell leckéztetni. Nosza, jó magyar virtus szerint rugalmas elszakadásba lendültünk és hirtelenjében felépítettünk vagy tíz stadiont. A stadionokban meg mit kell csinálni a zsidózáson kívül és felsőbb példa- és útmutatásra? Na mit? Hát köpködni. Mégpedig bő nyállal és szotyolát. Köpködni a béközépen és a díszpáholyban egyaránt és ha lehet, minél nagyobb mennyiségben, amíg a kötésig nem ér napraforgóhéj. Mert a stratégiai fegyver az a szotyi, amiből a méregdrága Vénuszt sajtolják. Ergo: ki kell éheztetni a piszok bleut.
Nos erről a titkosfegyverről és annak felhasználási módjáról hallgat úgy a kormány, akár csak az elhárítás, a külügy, vagy a NAV. Jönnek itt mindenféle egészség-megőrzési, sportossá nevelési maszlaggal, meg hogy a magyar foci ismét szép lesz, holott a mélyben sokkal több rejtőzik. Úgy is mondhatnánk, hogy a háttérben minden olajozottan működik. Ezért nem lehet manapság a közértekben hántolt napraforgómagot sem kapni - mondjuk a levesbe. Még mit nem! Ott a polcokon a hántolatlan kilószámra. A sok nemzetidegen hazaáruló még képes és a töklevesbe önti a drága fegyvert, azt a magot, amiből nemzetünk jövője szökkenhet szárba, ahelyett, hogy vakmerően szembeszállna és jól nyakon köpné az ellenséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése