Tapasztalván a hosszú hétvége „alkalmából”
lezajlott budapesti tiltakozásokat, furcsa gondolatok futhatnak át a
vájtemlékezetűbbek fejében.
Az egyik ilyen – finoman fogalmazva is érdekes - demonstráció a Deák téren kezdődött és a Kossuth téren ért szép csendben véget. Történt ugyanis, hogy a focis keménymag (?) összefogott, majd kéz a kézben összeröffent, holmi stadion-beléptetőrendszer és a kapcsolódó biometrikus azonosítók miatt. Érdekes, hogy ugyanazok és ugyanolyan mezben voltak jelen most is a Parlamentnél, akik anno az MTV-székháznál 2006 hasonló időszakában „szorgoskodtak”. A különbség talán annyi, hogy most nem hallatszott semmiféle takarodjozás és a petícióátadás sikertelensége sem váltott ki piromániás dührohamot a résztvevőkből. Érthetetlen! Mint ahogyan az is, hogy az Orbán Viktornak címzett petíciót miért nem Felcsúton akarták átadni, ahol a Vezér az Ország Gázszerelője társaságában, éppen az MTK ellen köpködte az aktuális magot. Pedig állítólag ott sem esett az eső. Vagy ennyire rossz lenne a „szurkolói” információáramlás? Persze ha azt vesszük, akkor nagyon is érthető a dolog, ugyanis az akkori „vezérszurkolók”, most mind-mind valamelyik kormányközeli akciócsoport vezetőivé nőtték ki magukat. Mondjuk szurkolói szövetségi elnökké, vagy székházvédelmi különmegbízottá. És így már tökéletesen érthető, hogy miért is nem vonultak ki a Kossuth térre a pajzsos rohamrendőrök, vagy a TEK deli vitézei.
Annál inkább vegyültek viszont az Andrássy úton, a Hősök terén és Lendvay utcai Fidesz-székháznál, a gumicsont netadó ellen tiltakozó „százezrek” között. Ott ugyanis jóval képlékenyebb volt a helyzet, lévén a tömegben a számtalan liberális, hazaáruló közellenség. Ennek folyományaként volt ugyan kis orbántakarodjozás, de az is csak úgy fű alatt, némi egérdobálás, meg „erkélyjelenet”, amit a kormánykommunikáció már egyenesen vandalizmusnak nevezett - de semmi több. Az eksön végén szép csendben elvilágítottak mobiljaikkal a helyszínről. Hol van ez a „vandalizmus” a 2006-os őszi eseményekhez képest.
Az ember fia meg közben elgondolkodik, hogy az internet-adó ellen szervezkedők, vajon ugyanilyen agilisan miért nem tüntettek az éhségmenetelők mellett 2013 hideg februárjában, vagy mondjuk ugyanolyan vehemensen világítanának-e mobiljaikkal egy olyan család lakásában, ahol már áramra sem telik. Mert való igaz, hogy netezni is kell ugyan egy modern világban, de enni, inni, tisztálkodni, fűteni és lakni - egyszóval élni - ugyanúgy. Nos, úgy látszik ez a probléma még nem éri el a tüntetők inger- és gondolatküszöbét, csakúgy, ahogyan a trafik- és földmutyi, a négymilliónyi létminimumos, vagy a félmilliónyi kivándorolt sem.
Az egyik ilyen – finoman fogalmazva is érdekes - demonstráció a Deák téren kezdődött és a Kossuth téren ért szép csendben véget. Történt ugyanis, hogy a focis keménymag (?) összefogott, majd kéz a kézben összeröffent, holmi stadion-beléptetőrendszer és a kapcsolódó biometrikus azonosítók miatt. Érdekes, hogy ugyanazok és ugyanolyan mezben voltak jelen most is a Parlamentnél, akik anno az MTV-székháznál 2006 hasonló időszakában „szorgoskodtak”. A különbség talán annyi, hogy most nem hallatszott semmiféle takarodjozás és a petícióátadás sikertelensége sem váltott ki piromániás dührohamot a résztvevőkből. Érthetetlen! Mint ahogyan az is, hogy az Orbán Viktornak címzett petíciót miért nem Felcsúton akarták átadni, ahol a Vezér az Ország Gázszerelője társaságában, éppen az MTK ellen köpködte az aktuális magot. Pedig állítólag ott sem esett az eső. Vagy ennyire rossz lenne a „szurkolói” információáramlás? Persze ha azt vesszük, akkor nagyon is érthető a dolog, ugyanis az akkori „vezérszurkolók”, most mind-mind valamelyik kormányközeli akciócsoport vezetőivé nőtték ki magukat. Mondjuk szurkolói szövetségi elnökké, vagy székházvédelmi különmegbízottá. És így már tökéletesen érthető, hogy miért is nem vonultak ki a Kossuth térre a pajzsos rohamrendőrök, vagy a TEK deli vitézei.
Annál inkább vegyültek viszont az Andrássy úton, a Hősök terén és Lendvay utcai Fidesz-székháznál, a gumicsont netadó ellen tiltakozó „százezrek” között. Ott ugyanis jóval képlékenyebb volt a helyzet, lévén a tömegben a számtalan liberális, hazaáruló közellenség. Ennek folyományaként volt ugyan kis orbántakarodjozás, de az is csak úgy fű alatt, némi egérdobálás, meg „erkélyjelenet”, amit a kormánykommunikáció már egyenesen vandalizmusnak nevezett - de semmi több. Az eksön végén szép csendben elvilágítottak mobiljaikkal a helyszínről. Hol van ez a „vandalizmus” a 2006-os őszi eseményekhez képest.
Az ember fia meg közben elgondolkodik, hogy az internet-adó ellen szervezkedők, vajon ugyanilyen agilisan miért nem tüntettek az éhségmenetelők mellett 2013 hideg februárjában, vagy mondjuk ugyanolyan vehemensen világítanának-e mobiljaikkal egy olyan család lakásában, ahol már áramra sem telik. Mert való igaz, hogy netezni is kell ugyan egy modern világban, de enni, inni, tisztálkodni, fűteni és lakni - egyszóval élni - ugyanúgy. Nos, úgy látszik ez a probléma még nem éri el a tüntetők inger- és gondolatküszöbét, csakúgy, ahogyan a trafik- és földmutyi, a négymilliónyi létminimumos, vagy a félmilliónyi kivándorolt sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése