Hülyeségszilánkok

Hülyeségszilánkok XVIII

A napi aktuális hülyeségek közül kiemelt helyre került Orbán Viktor megjegyzése, amelyet a Parlamentben követett el abból az alkalomból, hogy Manuel Barroso átadta a magyar félnek Magyarország és az Unió partnerségi megállapodását.

Orbán: „Ha nem lenne az EU-támogatási rendszer, a magyar gazdaság felborulna, és joggal érezhetnék úgy a magyarok, hogy alávetettjei egy nagyobb rendszernek.”

Na most akkor hogy is vagyunk azzal az „Európán kívül is van élet” kiszólással?
És hogyan is vagyunk az egyébként népszavazással megerősített, önkéntes „alávetettséggel”?
És hogy is állunk a magyar naszád keletre dübörgésével. Ugyanis az is uniós pénzből megy ám!

Szóval a magyar kormányfő ismét tanúbizonyságát adta annak a kétkulacsosságnak, ami amúgy is jellemzi. És főleg annak, hogy mennyire szereti a pénzt. Leginkább a mások pénzét, és az sem baj, ha az nem forint. Mert mi is kell a háborúhoz? Három dolog: Pénz, pénz és pénz. És mivel a háború harcok összessége, tehát ebből következően a szabadságharc is pénzbe kerül. Sok-sok pénzbe.

Pikantériája ugyan a dolognak, hogy pont azok ellen folytat „szabadságharcot”, akiktől a harchoz szükséges pénzt kapja, de hisz ilyen a magyar lelemény.

És hogy mi módon is viszonyul az Unió ehhez a különleges leleményhez, azt mindjárt szemléltette is Barroso, azzal, hogy miközben aláírta az egyezményt, hozzáfűzte: „Aláírom a magyart. Nagyon remélem, hogy az van a szövegben, amire számítok.” Mert fő a bizalom. És a tapasztalaton alapuló diplomatikus távolságtartás. Főleg a büdöstől.