Népszavazást!

Olvasom a világsajtó híreit Skóciáról és Katalóniáról.
Skócia népszavazást tart arról, hogy az Egyesült Királysághoz tartozzon, vagy sem. Katalónia szintén a Spanyolországtól való elszakadást szorgalmazza. Mindkét terület vonatkozásában elhangzanak pró- és kontra vélemények, észérvek és indulatos nemzeti (nemzetiségi) hevületből fakadó indokok. Ám Katalónia esetében van egy figyelemreméltó érv, mégpedig a katalán autonóm vezetés egyik aduásza. Nevezetesen az a tény, hogy míg Katalónia a spanyol bruttó nemzeti össztermék 19,5 százalékát fizeti be a madridi kasszába, addig „mindössze” 14 százalékot kap vissza a spanyol államtól.

Érdekes módon azonnal eszembe jutott Budapest és az ő kálváriája a magyar kormánnyal.
Ugyanis Tarlós István közölte még 2012 januárjában, hogy elégedetlen azzal, mi több mélységesen felháborítja, hogy bár a kétmilliós Budapest termeli ki a nemzeti vagyon 40 százalékát, addig ebből mindösszesen 1,5 (!) százalékot juttat vissza a kormány a magyar fővárosnak. (Erről annak idején a Plajbászblog is közölt egy publicisztikát „Tarlós István igazmondó dolmánya” címmel, 2012. január 14-én).

A csóró katalánok rongyos öt és fél százalékért hőbörögnek, holott hol vannak ők a budapesti 38,5 százalékhoz képest. Ebből is látszik, hogy Budapest sokkal jobban teljesít.

Mindezek fényében lenne egy tiszteletteljes javaslatom Budapesthez: Írjanak ki népszavazást Budapest függetlenségéért, gazdasági autonómiájáért. És ha már lúd, akkor legyen kövér; követeljék egyúttal a területen kívüliséget is, amit a román-erdélyi vonatkozásban már oly annyira tökélyre fejlesztettek. Úgy is el akar szakadni a Kedves Vezető az Uniótól, akkor nem tök mindegy, hogy Budapest is uniós marad-e, vagy sem? A spanyolhoz hasonló fenyegető alkotmányos válság meg legyen a magyar kormány gondja, hisz’ amúgy sincs alkotmány, csak holmi alaptörvényszerűség, havi módosítgatással. Egy módosítással több, vagy kevesebb igazán nem oszt-szoroz. Majd ezt is megoldja a leleményes „törvénygyár”, miközben teli torokból zeng a felcsúti parlamentben a „párttal, a néppel egy az utunk” rigmus.

(Jut eszembe: annak idején – 1848-ban – koholt vádakkal illették Petőfi Sándort, majd miután Szabadszállás csőcselékét sikeresen leitatták, közölték, hogy Petőfi be ne tegye többé a lábát Szabadszállásra, mert agyonverik)

Tehát ha harc, akkor legyen harc! Előre a szabad és független Budapestért! Követeléseinket – aktuálisan - szedjük 12 pontba.

És ha már elszakadtunk… Nos, akkor verjünk-nyomtassunk mindjárt új pénzt is, és kérjük felvételünket az Unióba, a Valutaalapba, a NATO-ba és még ki tudja hová. Ja és hogy ki ne felejtsem: feltétlenül kellenek a jó kapcsolatok a norvégokkal és a svájciakkal. 

 
Szóval népszavazzunk!
Ez sem lenne sokkal nagyobb ostobaság, mint egyik-másik ellenzéki javaslat, az utóbbi idők kommunikációs és összefogási impotenciájában.