A tervezett funkció ellátására alkalmatlan!

Fotó: Google

Wittner Mária szerint Magyarországon nincs a társadalom által elfogadott 1956-os forradalmat méltóképpen reprezentáló emlékmű. Nosza akkor rajta, úgyis itt az ősz, az önkormányzati választások után pillanatok alatt nyakunkon október 23-a, meg amúgy is dúl az emlékműállítási dömping - hát elő az új ötlettel!

A magyar forradalom és szabadságharc lassan kizárólagos halálraítéltje most azt találta ki, hogy a VIII. kerületi II. János Pál pápa téren (volt Köztársaság tér) állíttassék méltó emlékmű ’56-nak. Természetesen megfelelő funkciós háttérrel.
No lássuk csak, milyen is az a funkció, mit is reprezentálna az új elképzelés?

Kezdeném talán azzal, hogy a kerületnek (és Magyarországnak) már van egy méltó emlékhelye a Corvin-közben, amely immáron negyeddé nőtte ki magát. Annyira méltó, hogy minden újnáci és újfasiszta őrsereges és gárdás itt tartja a „kötelező” összeröffenéseit.

Folytatnám egy kérdéssel, nevezetesen, hogy miért is eshetett Wittner asszony választása épp a Köztársaság térre? Talán csak nem azért, mert a köztársasági államforma mint olyan manapság  már csak kvázi-köztársaság? Való igaz, ezt kitűnően reprezentálja maga a tér új neve is. Mert bármennyire is kiváló egyházi vezető volt II. János Pál, a tér elnevezése mégiscsak átvitt értelemben a pápaság központosított erőterét preferálja, szemben a köztársaság intézményével. Ráadásul egy olyan téren, ahol közel-távolban még templom sincs. Az olyan apró keresztényi, illetve ószövetségi intelmek meg kit érdekelnek, mint például, hogy „ne állítsatok bálványokat!” Aranyborjú állítás tilalma nincs a Bibliában.

De lehet még számos egyéb ok.

Az első és legfőbb talán az lehet, hogy amnesztiás köztörvényesek itt lógatták fel lábuknál fogva az akkori „közalkalmazott” kiskatonákat és rúgták szét a fejüket, vagy vágták ki a szívüket, merő humanitárius nemzeti öntudatból. Mellesleg, nekik tényleg kijárna egy emlékmű.

A másik, hogy ezt a teret ásták össze-vissza ’89 után, fúrták egészen az alapkőzetig, hogy titkos kazamatákat tárjanak fel. Nem tárták, mert nem voltak. Összeesküvés-elméletek annál inkább. Tervezetileg és funkcióilag.

Aztán itt van egy lehetséges, ám mégiscsak ésszerű magyarázat is. Például az, hogy van még a „legkedvesebb szobrász” sifonérjában egy elfekvő kompozíció, amit valahol fel kellene használni. És főleg avatni. Cseppet sem lepődnék meg, ha ez a kompozíció egy timpanonos, oszlopos, arkangyalos emlékmű lenne, persze némi változtatással, hiszen sas helyett nyilván egy medve lenne a főgonosz.
Wittner Mária fejében – aki nemes egyszerűséggel vaskefének titulálja a Városliget melletti ’56-os emlékművet, és amely szerinte a tervezett funkció ellátására alkalmatlan – nem kizárhatóan az a gondolat is megfogalmazódhatott, hogy ismételten „befekszik”… a kormánynak. Mert az csak jópont lehet, ha segítünk eltávolítani egy gyűlölt libsi-bolsi alkotást. Meg különben is kell a hely a múzeumoknak.

Egyszóval sok minden közrejátszat Wittner Mária legújabb agyszüleményében. Egyet viszont el kell ismerni: Wittner a tervezett illiberális funkciók bármelyikének ellátására tökéletesen alkalmas.