Háromszáz

- Mondd Kispajtás, emlékszel-e még arra a bizonyos háromszázra? Nem emlékszel? No segítek picinkét: automata az orvosi várókban… kotorászás az aprópénzes bukszában… halmazati receptírás… No, dereng már valami? Nem dereng! Ha azt mondom vizitdíj, akkor sem? Hát persze hogy nem! Ügyes! A helyedben én sem emlékeznék. Pedig én láttalak, amikor még ott toltad az ágyúcsövedet a polgári körök élén. Persze azóta sok víz lefolyt a kanálisba, a csatornadíj is duplatriplára emelkedett, meg aztán csurrant is kevéske ugyebár. Hol egy kis földecske, hol egy kis trafikocska… Mit neked rongyos háromszáz, amikor te már mellényzsebből perkálod ki a sor elejét és a kivételezett bánásmódot. Így van?

- Te már megtetted a kötelességed, meg is fizettek érte. Bőséggel és kamatostól. Pedig még mór sem vagy. Neked már nincs gondod, majd kicsattansz az egészségtől és… és a felfuvalkodottságtól. Te már ezt is meg tudod fizetni. Mit neked koszos lepedő, mit neked fertőtlenítő, vagy röntgenfilm-hiány. Neked tellik magánorvosra, magánkórházra. Te taxival, vagy saját autóval hajtatsz, ha a szükség úgy hozza, és nem kell várnod 50 percet egy nyamvadt mentőért, ha a belváros közepén kapsz a szívedhez.

- De miket is beszélek! Te nem kaphatsz a szívedhez, mert neked már nincs olyan. A te szíved helyén Kispajtás valami más veri a ritmust. Valami csilingelő, valami zizegő, valami… valami judáspénzféleség. Bizony Kispajtás! Te eladtad magad rongyos háromszáz ezüstért. Hamisan csillogó, hamis ködbe vesző, hazug ígéretekért.

- Most ugye örülsz? Örülsz a vakhit szülte talmi sikereknek. És azt tudod-e Kispajtás, hogy hányszor és hányszor háromszáz ember balsorsán keresztül kerültél ebbe az állapotba? És tudod-e, hogy a te státuszod mennyien fizetik meg? Nem tudod! Áhá! Avagy nem is akarod tudni, igaz?! Kényelmes álláspont. És legfőképpen kifizetődő. Így nincs gond holmi lelkiismerettel. A te elefántcsont-tornyod háromméteres kőkerítés védi. Szem eltakarva, száj befogva, és süketre véve a figura. Akár a három majom. Te vajon melyik vagy Kispajtás? Netán mindhárom?

 
- Mondd Kispajtás, emlékszel-e még arra a háromszázra? Majd a háromszázezerre és hárommillióra? Nem emlékszel! No segítek egy picinkét: Voltaire, Rousseau, Robespierre, Danton… Még most sem megy? És ha azt mondom „akasszátok fel a királyokat”, vagy „Liberté, Égalité, Fraternité”? Még most sem emlékszel? Hát persze… Mondom én, hogy ügyes vagy! Vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy ügyeskedő?

- Kár érted Kispajtás! Egy darabig ember voltál és lám mivé lettél. Ócska kis konjunktúra lovaggá, egy lelketlen, kiüresedett bábbá, akinek a háromszáz már mit sem jelent. Pedig a háromszáz bűvös szám. Volt úgy, hogy háromszáz védte a görög demokráciát, és volt úgy hogy háromszáz védte az egyetemes emlékeket. Akárcsak nálunk.

- Hát gondolkodj Kispajtás, amíg még van rá lehetőséged! És kotord elő emlékeid mélyéről a háromszázakat!