Ennek a Tréfi-Orbánnak mindig van egy doboza, amiből
előugraszt valamit. Hol egy Szabadi Béla, vagy egy Torgyán Attila durran, hol
egy Papa, vagy egy UD, stb. ugrik ki a dobozból. Mikor mi, amikor az érdeke úgy
kívánja. Csak már nagyon uncsi.
Mostanság egy Simon-ügy és egy Kovács-ügy az aktuális doboztartalom. Hogyhogy nem, az előbbi a parlamenti választás, míg az utóbbi az EP-választás előtt. És vannak, akik jót kacagnak rajta. Pedig ez a Tréfi egyáltalán nem viccel. Véresen komolyan gondolja a „tréfáit”, hiszen erre tette fel az életét. Mi meg agyalhatunk, hogy úgy általánosságban néz hülyének mindenkit, vagy csak az országot.
A Kovács-ügy most éppen 30 évre lett titkosítva, nehogy kiderüljenek a bűvésztrükkök.. Mert bár egy szélsőséges párt külföldi nacionalista hittestvéreivel való ügyeskedés jelenthet ugyan nemzetbiztonsági kockázatot, azért mégsem kémkedés. Azért furcsa, hogy titkosítás ide-, vagy oda, elég szószátyárak az érintettek. Meg az is furcsa, hogy „KGBéla” olyan ügyetlenül konspirált, hogy képes és még lebuktatja az egész orosz hírszerzést. Ugye ezt senki nem gondolja komolyan? Illetve azok gondolják, akik még bírnak kacarászni Tréfi hülyeségein.
Mert azt csak a legostobábbak hihetik, hogy az orosz hírszerzők ippeg egy olyant fognak be ügynöküknek, akinek pártján úgyis rajta a világ szeme, akinek ugyebár a felesége echte orosz, a sógora fia pediglen bár magyar állampolgár, de egy szó nem sok, annyit sem beszél magyarul, csak oroszul (ennyit a honosításról). Hogy mik vannak! És mennyire kell vigyázni ezzel a Tréfivel!
Tréfi most éppen azt csinálja a Jobbikkal, amit jó pár éve a kisgazdákkal, majd az MDF-vel és 2008 óta a szocialistákkal. Felszalámizza őket. Jó tréfa? Már akinek. És mégis vannak, akik mulatnak az új-régi mutatványon, mi több tülekednek előre, hogy első sorból láthassák az újabb és újabb doboznyitást. Az ész megáll!
Számomra az a leginkább döbbenetes, hogy azok az ellenzékiek tülekednek most a legjobban, akik órákkal ezelőtt esküdtek fel az orbáni tákolmányra és ezzel ültek fel Tréfi szekerére. Mert az odáig rendben van, hogy a túlélésért odaadjuk az ördögnek a lelkünket is – politikus berkekben így megy ez – de…de azért mindennek van határa.
Mostanság egy Simon-ügy és egy Kovács-ügy az aktuális doboztartalom. Hogyhogy nem, az előbbi a parlamenti választás, míg az utóbbi az EP-választás előtt. És vannak, akik jót kacagnak rajta. Pedig ez a Tréfi egyáltalán nem viccel. Véresen komolyan gondolja a „tréfáit”, hiszen erre tette fel az életét. Mi meg agyalhatunk, hogy úgy általánosságban néz hülyének mindenkit, vagy csak az országot.
A Kovács-ügy most éppen 30 évre lett titkosítva, nehogy kiderüljenek a bűvésztrükkök.. Mert bár egy szélsőséges párt külföldi nacionalista hittestvéreivel való ügyeskedés jelenthet ugyan nemzetbiztonsági kockázatot, azért mégsem kémkedés. Azért furcsa, hogy titkosítás ide-, vagy oda, elég szószátyárak az érintettek. Meg az is furcsa, hogy „KGBéla” olyan ügyetlenül konspirált, hogy képes és még lebuktatja az egész orosz hírszerzést. Ugye ezt senki nem gondolja komolyan? Illetve azok gondolják, akik még bírnak kacarászni Tréfi hülyeségein.
Mert azt csak a legostobábbak hihetik, hogy az orosz hírszerzők ippeg egy olyant fognak be ügynöküknek, akinek pártján úgyis rajta a világ szeme, akinek ugyebár a felesége echte orosz, a sógora fia pediglen bár magyar állampolgár, de egy szó nem sok, annyit sem beszél magyarul, csak oroszul (ennyit a honosításról). Hogy mik vannak! És mennyire kell vigyázni ezzel a Tréfivel!
Tréfi most éppen azt csinálja a Jobbikkal, amit jó pár éve a kisgazdákkal, majd az MDF-vel és 2008 óta a szocialistákkal. Felszalámizza őket. Jó tréfa? Már akinek. És mégis vannak, akik mulatnak az új-régi mutatványon, mi több tülekednek előre, hogy első sorból láthassák az újabb és újabb doboznyitást. Az ész megáll!
Számomra az a leginkább döbbenetes, hogy azok az ellenzékiek tülekednek most a legjobban, akik órákkal ezelőtt esküdtek fel az orbáni tákolmányra és ezzel ültek fel Tréfi szekerére. Mert az odáig rendben van, hogy a túlélésért odaadjuk az ördögnek a lelkünket is – politikus berkekben így megy ez – de…de azért mindennek van határa.
Miben reménykedik a szétzilált ellenzék? Szocialisták, zöldek, bajnaisták, gyurcsányisták? Talán abban, ha Tréfi-Orbán kinyírja a Jobbikot, azzal nekik jobb lesz? Súlyos félreértés. Akkor nem ismerik Tréfit… és nem ismerik a radikálisokat.
Ez a kém-ügy ugyanolyan meglepetésdoboz - ami már nem is annyira meglepetés – masnival átkötve, ugyanolyan porhintés a szemekbe, mint a többi. És bár valószínűleg sokan gondolják úgy, hogy ha két rossz közül kell választani, akkor inkább a kisebb - azaz a radikális (nem túlzás, ha neonáci jelzőt használunk) Jobbik helyett inkább az orbáni szalondiktatúra -, mégsem lehetünk megnyugodva. Ugyanis ez a pofon nem az a két pofon. Nem bizony. Itt egy újabb leépítés, beépítés, feldarabolás, integráció (nem kívánt rész törlendő) folyik és egy újabb darabkája semmisül meg az ügyészség és az elhárítás segedelmével a még maradék magyar demokráciának. Immáron egyenes az út az orbáni egypártrendszer felé. Abban pedig nem lesz köszönet. De nem ám! Nem érhet senkit meglepetésként, ha a megroppanó Jobbik potentátjai egészen véletlenül a Fideszben landolnak, s ott folytatják „áldásos” tevékenységüket (lásd: KDNP, Kisgazdapárt, vagy MDF). Egy Gaudi, vagy egy Morvai csak jól jöhet a „jogászbálon”. Ebben az esetben egy C-tipusú nemzetbiztonsági vizsgálat sem jelenthet gondot.
Van még valakinek kedve nevetni Tréfin? Mert nekem nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése