Bombát élesített az olasz Corriere della Sera napilap.
Feltette a kérdést, hogy a horvát-magyar feszültség hátterében, vajon nem a MOL mögött megbúvó Gazprom, illetve maga Putyin elnök állhat-e?
A kérdés jogos. Különösen annak tekintetében, hogy a magyar közvéleményt igencsak izgatja, hogy vajon mit tartalmazhat az a tíz évre titkosított atom-paktum, amit Orbán Viktor kötött Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
De nézzük a mozaikokat.
Tudvalevő, hogy az oroszoknak rendkívül fontos, hogy kijáratuk legyen a z Adriára, azaz Nyugat-Európa felé, ezzel is erősítvén a kelet- és középkelet-európai országokra irányuló energia-befolyását.
Az Orbán-kabinet első dolga volt, hogy a 2009-es OMW fiaskó után kivásárolja az orosz Szurgutnyeftyegastól a MOL-ban levő részvényeit. 1,9 milliárd euró, azaz 500 milliárd forintos részvénycsomagnak lett „boldog” tulajdonosa a magyar állam, a lehető legrosszabb árfolyamon kivásárolva azt. És mindezt a magyar adófizetők pénzéből (eistand?).
A Wikileaks nyilvánosságra hozott dokumentumai szerint a Szurgut tulajdosi szerkezete nem transzparens, azaz teljességgel átláthatatlan, és nagy a valószínűsége, hogy a kivásárlás hátterében az orosz Gazprom, illetve maga Putyin elnök állhatott.
Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy amikor a horvát ügyészség Ivo Sanader megvesztegetési ügyében megszorongatta a MOL vezér Hernádi Zsoltott, azaz nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, akkor a MOL sértődöttségében azzal fenyegetőzött, hogy eladja a horvát INA-ban levő részvényeit a Gazpromnak. Ez nem lehet véletlen.
Az sem lehet véletlen, hogy Orbán Viktor éppen akkor tett „tisztelgő” látogatást Putyinnál, amikor a MOL-INA ügy a legfőbb kerékkötője a Zágráb által kiemelten kezelt adriai olajkutatásoknak. Angol, amerikai, francia, olasz cégek állnak sorba a kitermelési koncessziókért, miért maradna ki pont Oroszország.
Feltette a kérdést, hogy a horvát-magyar feszültség hátterében, vajon nem a MOL mögött megbúvó Gazprom, illetve maga Putyin elnök állhat-e?
A kérdés jogos. Különösen annak tekintetében, hogy a magyar közvéleményt igencsak izgatja, hogy vajon mit tartalmazhat az a tíz évre titkosított atom-paktum, amit Orbán Viktor kötött Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
De nézzük a mozaikokat.
Tudvalevő, hogy az oroszoknak rendkívül fontos, hogy kijáratuk legyen a z Adriára, azaz Nyugat-Európa felé, ezzel is erősítvén a kelet- és középkelet-európai országokra irányuló energia-befolyását.
Az Orbán-kabinet első dolga volt, hogy a 2009-es OMW fiaskó után kivásárolja az orosz Szurgutnyeftyegastól a MOL-ban levő részvényeit. 1,9 milliárd euró, azaz 500 milliárd forintos részvénycsomagnak lett „boldog” tulajdonosa a magyar állam, a lehető legrosszabb árfolyamon kivásárolva azt. És mindezt a magyar adófizetők pénzéből (eistand?).
A Wikileaks nyilvánosságra hozott dokumentumai szerint a Szurgut tulajdosi szerkezete nem transzparens, azaz teljességgel átláthatatlan, és nagy a valószínűsége, hogy a kivásárlás hátterében az orosz Gazprom, illetve maga Putyin elnök állhatott.
Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy amikor a horvát ügyészség Ivo Sanader megvesztegetési ügyében megszorongatta a MOL vezér Hernádi Zsoltott, azaz nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, akkor a MOL sértődöttségében azzal fenyegetőzött, hogy eladja a horvát INA-ban levő részvényeit a Gazpromnak. Ez nem lehet véletlen.
Az sem lehet véletlen, hogy Orbán Viktor éppen akkor tett „tisztelgő” látogatást Putyinnál, amikor a MOL-INA ügy a legfőbb kerékkötője a Zágráb által kiemelten kezelt adriai olajkutatásoknak. Angol, amerikai, francia, olasz cégek állnak sorba a kitermelési koncessziókért, miért maradna ki pont Oroszország.
Az is különös, hogy a MOL INA-ban levő részvénycsomagja a
horvátok szemében azért fontos, mert ha a Gazprom lesz a kivásárló, akkor
Horvátországnak nem egy MOL-kaliberű vállalattal kell szembenéznie, hanem
magával Putyinnal, azaz Oroszországgal, ami igencsak rágós falat lenne, különös
tekintettel Horvátország uniós csatlakozását illetően.
Furcsa egybeesés az is, hogy Orbán Viktor a 3000 milliárdos paksi tárgyalások mintegy mellékmozzanataként egyezményt írt alá Putyinnal a Déli áramlat gázvezetéket illetően is, amit pár éve még igencsak ostorozott. Hogyan került a csizma az asztalra, azaz hogyan kerül a gáz az atomhoz? Csak egy magyarázat lehetséges. A Gazprom energetikai óriás most realizálja azt a hasznot, amit a Szurguton keresztül a MOL részvények irreálisan magas áron történt eladása során bezsebelt. Azaz a saját veszteségünkön fogja kivásárolni a MOL INA-ban levő részvénypakettjét. És garantálni lehet, hogy ebben az esetben a Gazpromnak lesz szavazati joga az INA-ban, nem úgy, ahogyan a MOL-nak. Jó üzlet? Nekünk semmi esetre sem.
Az a 3000 milliárdos kis hitelecske ahhoz képest potom pénz, amit a Gazprom és Putyin nyer az üzleten. A MOL (Hernádi és Orbán) jóvoltából, kijáratot az Adriára. És legfőképpen szállítási monopóliumot. A fentebb már említett amerikai, angol, francia, olasz kitermelőkkel szemben. Ja, hogy ezt a kis atombizniszt is velünk fizettetik meg, méghozzá kamatostól? Az legyen az orbáni energiapolitika jellegzetessége. Mert Magyarországnak mindebből semmiféle haszna nem származhat, rezsicsökkentési maszlag ide-, vagy oda. Sőt! Az import villamos-energiát, importgázt, vagy az atomerőművekbe való dúsított urán fűtő-rudakat, ugyanúgy meg kell fizetnünk, mint eddig, és az árakat nem mi határozzuk meg. Tehát fizetünk. Hetedíziglen! Ugyanis energiafüggetlenségünk ugyanúgy csak álom, mint az, hogy jobban élünk.
Furcsa egybeesés az is, hogy Orbán Viktor a 3000 milliárdos paksi tárgyalások mintegy mellékmozzanataként egyezményt írt alá Putyinnal a Déli áramlat gázvezetéket illetően is, amit pár éve még igencsak ostorozott. Hogyan került a csizma az asztalra, azaz hogyan kerül a gáz az atomhoz? Csak egy magyarázat lehetséges. A Gazprom energetikai óriás most realizálja azt a hasznot, amit a Szurguton keresztül a MOL részvények irreálisan magas áron történt eladása során bezsebelt. Azaz a saját veszteségünkön fogja kivásárolni a MOL INA-ban levő részvénypakettjét. És garantálni lehet, hogy ebben az esetben a Gazpromnak lesz szavazati joga az INA-ban, nem úgy, ahogyan a MOL-nak. Jó üzlet? Nekünk semmi esetre sem.
Az a 3000 milliárdos kis hitelecske ahhoz képest potom pénz, amit a Gazprom és Putyin nyer az üzleten. A MOL (Hernádi és Orbán) jóvoltából, kijáratot az Adriára. És legfőképpen szállítási monopóliumot. A fentebb már említett amerikai, angol, francia, olasz kitermelőkkel szemben. Ja, hogy ezt a kis atombizniszt is velünk fizettetik meg, méghozzá kamatostól? Az legyen az orbáni energiapolitika jellegzetessége. Mert Magyarországnak mindebből semmiféle haszna nem származhat, rezsicsökkentési maszlag ide-, vagy oda. Sőt! Az import villamos-energiát, importgázt, vagy az atomerőművekbe való dúsított urán fűtő-rudakat, ugyanúgy meg kell fizetnünk, mint eddig, és az árakat nem mi határozzuk meg. Tehát fizetünk. Hetedíziglen! Ugyanis energiafüggetlenségünk ugyanúgy csak álom, mint az, hogy jobban élünk.
Levonva a következtetést tehát, nagyon is igaza lehet a Corriere della Seranak abban, hogy a MOL (és Orbán) úgy táncol, ahogy a Gazprom (és Putyin) fütyül, és Paks csak egy terelés a sokkal nagyobb volumenű disznóságok palástolására. És mintha kezdene bizonyságot nyerni a horvát fél sejtése, hogy Hernádi nagyon is vastagon benne van a Sanader-ügyben. Nem véletlen, hogy Magyarország vonakodik őt átadni a horvát igazságügyi szerveknek. Még a végén kiderülne, hogy Hernádi csak egy epizodista. A főszereplők magasabban vannak. Sokkal magasabban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése