Tizennégyből egy

Fotó: Archív

A hétvégén Horthy utcanév-táblát avat a Jobbik Kunhegyesen. A ceremónián részt vesz Ifj, Hegedűs Lóránt, akinek palástvesztéséről épp a napokban dönt az egyházi bíróság. (Hogyhogy nem, Hegedűs ügyében szintén Horthyé a főszerep.)

 
Erre reagált - viccnek szánva - a település fideszes polgármestere eképpen:  „nem is érti az avatás apropóját… talán felszentelik…”.

Jó tréfa volt. Pedig az aktus egyáltalán nem komikus, mi több tragikus.
Az is már érdekes, hogy tavaly februárban a kunhegyesi közgyűlés elfogadta azt a jobbikos javaslatot, amit a település jegyzője nyújtott be, miután aláírásgyűjtésre összehívta a volt Konocsenko utca lakóit (Konocsenko egy Kunhegyesen elesett szovjet kiskatona volt, akinek halálában talán közvetve Horthy is közrejátszott, hiszen ő üzent hadat a Szovjetuniónak) És ők szavaztak. Mind a tizennégy család. Egy kivételével Horthyra.

Én nem ismerem az utca lakóit. Nem tudhatom, hogy kinek a családját milyen szinten érintette a Horthy-éra. Az viszont sokatmondó, hogy tizennégy családból mindössze egy volt, aki nemet mondott a lovastengerészre.

Sokatmondó! Talán nem is jó ez a szó ide. Inkább az lenne a helyénvaló, hogy árulkodó. Megmutatja – mintegy hű tükörképként – hogy milyen is a magyarok gondolkodása a múltat illetően, miként viszonyulnak… például a zsidótörvényekhez, a holokauszthoz. A Jobbik kunhegyesi akciója nem is lehetne vérforralóbb, minthogy egy egyébként már régen ott virító utcanév-táblához zarándokolnak… a holokauszt emlékévében. Egy olyasvalakit dicsőítve, akinek vaskos szerepe volt magyar százezrek halálában, lettlégyen az a doni katasztrófa, vagy a magyar zsidóság és cigányság ellen elkövetett bűnök.

Egy család volt a Konocsenko utcában, aki szembe mert nézni a „többséggel”. Egy a sok közül. Talán épp a közvetlen érintettség folytán? Ki tudja. De annyira jellemző.

Én érzek csak valamiféle déjá vut? Vagy a történelem valóban próbálja ismételni önmagát? Amíg vannak olyasféle uszító, kirekesztő formációk, mint a Jobbik, amíg vannak olyanok, akik cinkosan hallgatnak, vagy olyanok, akik képtelenek szembenézni piszkos múltjukkal és helyette inkább hamisítják azt, addig a történelmi ismétlődések fenyegető Demoklesz-kardja mindig a fejünk felett függ.