Úri-muri

Rejtő Jenő (P. Howard), "Az előretolt helyőrség" című regényének képregényváltozata alapján
Rajz: Korcsmáros Pál

Olvasván, hallván a Fidesz prominenseinek az elmúlt napokban (órákban) elhangzott egetverően ostoba mondatait, óhatatlanul Rejtő Jenő örökértékű ponyvaregényei jutnak az ember eszébe, mikor is például a kikötői kocsma ajtajára az alábbi figyelmeztető szöveg volt kifüggesztve: „Esténként az úriközönség verekszik! Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan!”

Mert minek is nevezhetnénk azt az úri-murit, amit egyes kormánypárti politikusok mostanság művelnek? Kocsmai verekedésnek, adok-kapoknak, csapkodásnak jobbra, balra. Az ezt kísérő szövegstílus is a kocsmaira hasonló.

Álljon itt néhány szösszenet:

Itt van mindjárt Lázár János úr kissé félresikerült pofonja (annyit is ér) Csányi Sándor úr irányába, amikor is lefőuzsorásozta a bankvezért. Erre Csányi kecsesen  riposztozott: „…Lázár úr tehetséges, milyen jól elintézte a trafikokat is…”. Csányi úri stílusára egyébként jellemző a következő mondat is, szintén Lázárnak címezve: „vannak a kormányban mások is, akik viszont úriemberek…”

De nem maradhat ki a pofonosztásból Kósa Lajos úr sem. Példának okáért azt merte nyilatkozni a tanévnyitó alkalmából Debrecenben, hogy „a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek…”. Ezek szerint, a keresztény erkölcsre nevelés egy jóadag pofonnal kezdődik…Jézus és Makarenkó… Érdekes! Persze Kósa úrtól nem szokatlan az efféle kocsmai svédtorna. Olykor a kocsmapultot dönti romba, olykor a forintot. Most kivételesen az oktatásnak vitt be egy lengőjobbost: „…amit az oktatásban ezután mondanak, az igazából parancs”, és „…aki a rendszerben nem jól teljesít, ahelyett mást kell keresni…”. És tudjuk ugyebár, hogy a parancsot nem lehet megizélni, mert csak szaporodik. Egyébként is a parancsmegtagadókra statáriális ítélet vár.

Szintén kocsmai stílus volt Kövér László úr elhíresült mondata Szanyi Tiborhoz egy méretes pofon után: „Megkérem a képviselő urat, hogy ne óbégasson!” Tényleg, miért is?! Csak a nyakát szorította Szanyinak a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogán.

Híres-hírhedt pofon volt - csak sajnos tévútra ment és bámészkodókat ért - Kubatov Gábor úr mozdulata, amikor is egyszerűen csak lenyuggerezte a kocsmában zajló események ártatlan szemlélőit, akik ezt kissé zokon vették.

Kiemelkedően szereti a kocsmai csetepatékat és stílust egy Deutsch Tamás nevű úr, aki a következő pofonsorozatot osztotta: „Ki a fasz az a Melia?”, vagy  „Vannak rosszindulatú örültek. Vannak irtózatos gecik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány.”. Sajnos Deutsch úr pofonja olykor vagy luftra sikeredik, vagy a barátait találja. Ahogy a következő is: „Az eurovíziós dalfesztiválos-azerbajdzsános-kompaktdisznós marketing fosdömping elleni tiltakozásul Dolly Rollt hallgatok”. Brávó!

Vannak olyanok, akik az elvakult csihi-puhiban nem tisztelik a gyengébb nem képviselőit sem. Ilyen például Tóth Imre úr, nyírbátori Fidesz-elnöke, aki nemes egyszerűséggel lekancázta Balla Jánosnét, Nyírbátor polgármesterét.

  

Vagy a kocsmapult mögött lapító kibic, Zagyva György Gyula úr, aki a csetepaté közepette a népszaporulat fejlesztésén gondolkodott, s a következővel lepte meg Osztolykán Ágnest: „…attól, hogy cigány vagy, még ledöfnélek!”. Vajon miképpen közeledett volna a Kövér Ivetthez? Nyilván „Galamb” lélekkel.

És persze ne feledkezzünk meg a kocsmai verekedést egyáltalán nem kedvelő Orbán Viktor úrról, aki inkább a focit szereti. Persze azért olykor nem veti meg a kokit és a sallert, s ilyenkor az ököl helyet a széklábbal részesíti előnyben. Ilyen székláb volt a következő mondata is Andrea Merkelhez: „… a németek a lovassággal jöttek ellenünk… tankok képében… nem vált be”. Mindezek után ne csodálkozzon, ha az ellenfél a székláb ellenében egy vitorlarudat ragad.

Hát ilyen nálunk az úri-muri, avagy így muriznak az uraknak látszó tárgyak.