Lázárkép-stratégia

Rajz: Toonvectors

Lázár János helyében én igencsak aggódnék a jövőt illetően. Mármint a saját jövőjét illetően.

Nem tudom Lázár úr ismeri-e azt az ősrégi vezetőségi stratégiát (nevezhetjük akár praktikának is), hogy mi a leghatásosabb módszer valakinek a kigolyózására egy vezetőségből? Ha nem, úgy elmagyarázom, ha igen, akkor annál rosszabb, ugyanis tehetetlenül kénytelen végigszenvedni ezen stratégia minden nyűgét, s nyilait.

Hogy miről is szól ez az ősrégi stratégia? Arról, hogy miként kell eltávolítani egy nemkívánatos elemet egy közösségből, anélkül, hogy az illető megsértődne, mi több, egy idő után nagy valószínűséggel önként veszi a kalapját.

Tehát a recept  a következő: Végy egy sekélyes tehetségű, de annál nagyravágyóbb illetőt, s adj néki vezető beosztást. Ez kenegeti a hiúságát, ugyanakkor segíti eltakarni a tehetségtelenségét, ugyanis a munka dandárját elvégzik helyette a hozzáértő beosztottak. Eddig talán rendben is volna, de a gond ott kezdődik, amikor a tüdő kezd kidagadni a fazékból, azaz az illető nagyravágyása hatalmi gőgbe csap át. Ugyanis ez történt Lázárral is. Amíg „csak” Hódmezővásárhelyen fejtette ki nem éppen áldásos tevékenységét, addig nem figyeltek rá, de ahogy egyre magasabbra jut a hatalmi ranglétrán, már zavaró tényező. Zavarja a kilátásban a vezetőség többi tagját, de legfőképpen a létra legmagasabb fokán trónoló Legfőbb Vezetőt.
Folytatva a receptet, a stratégia ilyenkor a következő: Lásd el annyi feladattal az eltávolítandó illetőt, amennyi csak eszedbe jut. Mivel a feladat visszautasítását a kiszemelt illető hiúsága nem engedi, megfelelő elvégzésében meg a tehetségtelensége korlátozza - elérkezik az a pillanat, amikor a kiszemelt fizikailag is képtelen lesz ellátni feladatát, melynek folyománya a kifogások sűrűsödése.
Lázár János esete tipikus; először kormányszóvivővé avanzsált, majd ő lett a miniszterelnökséget vezető államtitkár. Emellett bizonyos külföldi vonatkozású stratégiai megállapodások főtárgyalói posztját is ráruházták. Nem telt el sok idő és ő lett (miért is ne?) az EU-s pénzek elosztásáért és felhasználásáért is a felelős, ami valljuk be – ismerve az EU ellenőrzési rendszerét - Lázár számára a legkockázatosabb megbízatás. Most ott tartunk, hogy a magyar országkép-stratégia(?) kiépítését, valamint az ország-márkát alakító intézetek (ezt fejtse meg valaki!) tevékenységének koordinálását, illetve azok kreatív elemeinek (?!) kialakítását és fejlesztését bízták rá.

Szóval Lázár feje felett kezdenek összecsapni a hullámok. Előbb-utóbb rá kell döbbennie, hogy ennyi feladatot képtelen ellátni, még koordinálási szinten sem. Akkor pedig jön az ejnyebejnye, és Lázár úr kénytelen lesz kimondani a varázsigét; -Bocs, de alkalmatlan vagyok, a viszontlátásra! És nincs sértődés, nincs kirúgás, mindenki elégedett, de főleg a vezetőség, hiszen a kiszemelt illető önként (bár cseppet sem dalolva) távozott, a stratégia bevált. Lázár úr pedig egy félreeső zugban nyalogathatja lelkisebeit. Bizonyára lesznek olyanok akik sajnálni fogják.