Székely lebensraum

Leng a zászló

„Székelyföld pedig attól lesz székely, ha mindenhol ott lebeg majd egy kampányban felkent textil, amiről azt mondják, székely. Bartók, Tamási, Tompa és társai pedig mehetnek a sunyiba.“ Parászka Boróka írásából revizor nevű portálon:

 „A román törvényhozás ezzel a gesztussal reméli elejét venni a további káros vitáknak. A román-magyar diplomáciai konfliktus így vagy úgy oldódni fog (vagy fokozódni, amíg a politikai haszonelv azt diktálja). A viták, hogy valóban eredeti-e a székely zászló, és egyáltalán székely zászló-e a székely zászló, elülnek. (Ez a kérdés a politikai marketing mai harcmodorában, a kulturális feledékenység és műveletlenség jelen állapotában nem nagyon érdekel senkit; abból lesz nemzeti szimbólum, amit a PR-tanácsadók, a választási kampányfőnökök éppen jónak látnak. Ha holnaptól a pávatoll tűnik megfelelő azonosító jelnek, akkor azt tűzzük ki, mégpedig oda, ahova jólesik, de legfőképpen oda, ahonnan jobban látszik.) Ami mindezek után „nyereségként” Magyarországon marad az „ügyből”, az a jó nacionalista hecc okozta pártos örömérzet (jól megmutattuk a románoknak, és mindenkinek, aki nem velünk, tehát ellenünk van), egy újabb erdélyi trófea a székely zászló lobogtatásában élen járó Fidesznek, újabb urnához hívó szó 2014-re.“

„A veszteségek listája ennél sokkal hosszabb Magyarországon és Erdélyben is. Ennek első tétele a tovább romló magyar-román kapcsolatok, bár emiatt nem érdemes aggódni. Egyrészt a nemzeti hullámvasutat, a hol romló, hol javuló viszonyokat, a már elért eredmények semmivé tevését, majd újjáépítését már megszoktuk. Másrészt a kapcsolatok romlása két félen múlik, és quod erat demonstrandum: lehet, sőt szinte biztos, a románoknak több esze lesz. Bármilyen intenzíven dolgozik is a Fidesz a külpolitikai kapcsolatok zátonyra kormányzásán, a szavazatokra váltható országok és nemzetek közötti feszültség fenntartásán, a mindenkori román kormány jól tudja, hogy az erdélyi magyarokra „szükség van”. A jó, de legalábbis elviselhető szomszédi viszonyt fenntartandó. Mint ahogy Bukarestben, Victor Ponta miniszterelnök nyilatkozatai alapján, az is nyilvánvaló, hogy ebben az ügyben is az Orbán-kormány, a jelenlegi magyar országvezetés taktikájáról van szó. Ha megy a mostani magyar kormány, jó eséllyel mennek vele a hasonló konfliktusok is – remélik a románok közül többen.“

 „A veszteséglista másik tétele a nemzeti kultúra fogalmának kiüresítése, az azzal való visszaélés. Erre is volt és van számtalan példa. A nemzeti kormány ebből él évek óta, a „székely zászló” (a nem létező szimbólum) ügye, a mögüle felsejlő konszenzus- és legitimitáshiány, a ki- és megbeszéletlenség csak egy a sokból. Nem ezen áll vagy bukik a nemzeti kultúra jelene-jövője, mellékes szimptóma ez, nem a betegség maga.“ (...)

„A „székely” mint védjegy, mint lehetőség évtizedek óta jelen volt. Szinonimája volt a tartalomnak, az autenticitásnak, a színvonalnak, a korszerűségnek, de legalábbis az erre való törekvésnek. Most pedig nem történik más, a magyar kultúrpolitikának, a zászlóügynek hála, mint mindennek a tagadása, lezüllesztése, giccsesítése. Bartók, Tamási, Tompa örökségének eltékozlása, felszámolása.“

„A kulturális jelenlét helyett fizikai-földrajzi térfoglalás folyik: a székely lebensraum hamis jelképekkel való körülkerítése. Azok, akik a szimbolikus erőpolitikát gyakorolják, úgy gondolják, ez a térség lesz az erdélyi magyar közösség utolsó mentsvára. Ide kell visszahúzódni, tömbmagyar számbeli fölényt gyakorolni, ide kell „kitelepíteni” a szórványtelepüléseken élő magyarokat. Erdélyt fel kell adni, és Székelyföldre kell cserélni. Székelyföld pedig attól lesz székely, ha mindenhol ott lebeg majd egy kampányban felkent textil, amiről azt mondják, székely. Bartók, Tamási, Tompa és társai pedig mehetnek a sunyiba.“

Parászka Boróka írásából revizor nevű portálon

2013. február 24.

Forrás: Napló (http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=3316)