Glauziusz bácsi

Fotó: 168 óra

Lázár János államtitkár véleménye az Alkotmánybíróságról (Ab): „… most már nyugodtan mondhatjuk, hogy az Alkotmánybíróság lassan a jog- és realitásérzékét is elveszíti.”

Így, és ennyire pimaszul még nem hülyéztek le bírákat, különösképpen olyan testület képviselőit, amely egy állam alkotmányos jogrendje felett őrködik (próbál meg őrködni).

De mit is várhatnánk egy jog- és realitásvesztett kormány államtitkárától? Lázár ezzel a mondatával átlépett minden demokratikus határt.

Persze, ha belegondolunk, akkor ezek a – nyilvánvalóan nem saját kútfőből származó – gondolatok, szorosan illeszkednek abba az orbáni stratégiába, amely a kormányzati kontrollok teljes kiiktatását célozzák. Orbán még 2007-ben nyilatkozta, hogy „ az Ab döntései mindenkire kötelezőek… ez a magyar demokrácia vastörvénye.” Ehhez képest az Orbán-kormány sorozatban veszi semmibe ezeket a „vastörvényeket”, illetve önti folyékony gránitba. De miért is csodálkoznánk, hiszen a Kedves Vezető megmondta, hogy ne a szavaira, hanem a tetteire figyeljünk. Ezek a tettek pedig azt mutatják, hogy az orbáni demokrácia-tervezetben egyáltalán nem szerepel a kétharmados törvényhozás bárminemű korlátozása. Még alkotmányossági téren sem.

Amikor tehát Lázár a jog- és realitásérzék elvesztéséről beszél, tulajdonképpen Orbánnak mutat tükröt. Tükröt annak a kormányzásnak, amely fércmű-törvények és alaptörvények sorozatával igyekszik bebetonozni hatalmát. És ha valaki ezek során kifogással él, azt egyszerűen kiiktatják, leváltják, vagy személyre szabott törvénykiegészítésekkel ellehetetlenítik, helyzetbe hozván önmagukat. Ez a sors jutott az Alkotmánybíróság intézményének is, amelynek már szinte semmi befolyása sincs az orbáni törvényhozási-rendszerre. És akinek nincs befolyása, az lázári értelemben - annyit is ér.

Ez a lázári nyilatkozat már előrevetíti a következő lépést. Azt, hogy az Orbán-rendszerben tulajdonképpen nincs is szükség Alkotmánybíróságra. Egy felesleges nyűg, ami csak akadályozza a teljhatalom kiépítését. Ezért folyamodott Lázár a jó öreg és bevált fideszes módszerhez, a karakter-gyilkolászáshoz. Ennek legegyszerűbb módja, hogy jog- és realitásvesztettnek mondjuk a tekintetes grémiumot. Mert „…Glauziusz bácsi öreg, fejlődésképtelen, elmaradott, kispolgári”.

Szeretnék Lázár János figyelmébe ajánlani ugyanezen filmből (Állami áruház - 1953) egy másik idézetet, mivel a Fidesznél úgyis nagy a nosztalgia az ötvenes évek iránt : „…Mondták már rám, hogy kispolgári, vaskalapos, fejlődésképtelen, de azt még senki sem mondta, hogy nem tudok számolni.”

Tehát Lázár mondhat bármit Glauziusz-Alkotmánybíróságról, de azt, hogy jog- és realitásvesztett - azt nem! Inkább saját háza táján kellene körülnéznie. Különösen annak fényében, hogy tudjuk miféle realitás-érzékkel hagyta polgármesterként, hogy Hódmezővásárhely - országos szinten is kiemelkedő mértékben -  adósodjon el, majd mindezek után igen fejlett jogi érzékkel (a már fentebb említett személyre szabott törvénnyel) tüntette el az adósságot, az ország minden adófizetőjének kárára.