"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2013. február 25., hétfő

Bűnben fogant nemzedék


Áder János nyilatkozta, a kommunizmus áldozatainak napja alkalmából: „… a szocializmus rendszere erkölcsi és közjogi értelemben is bűnben fogant, hiszen a kommunista párt zsarolással és kényszerítéssel ragadta magához a hatalmat, miközben saját alkotmányos szabályaira sem volt tekintettel.”

Érdekes ezeket a szavakat hallani egy olyan embertől, aki maga is e bűnben fogant nemzedék szülötte, aki maga is ebben a rendszerben szocializálódott. „Bűnben fogant” – mondja ezt egy olyan ember, akinek a számára fontosabb a pártkötelezettség a köz javánál, aki erkölcsről prédikál, miközben egy kialakuló és velejéig romlott egypártrendszer kiépítéséhez nyújt elkötelezett segítséget.

Igen, bűnben fogantak vagyunk!
Bűnben fogant sok milliónyi ember, köztük Áder is. Az ő apja, a mi apáink, nagyszüleink. Ők…, mi…, én. Nagyapáink mindahányan, akik építették a romokból a várat, a „magas Déva várát” aminek habarcsába bizony olykor hamvakat is szórtak.  Apáink, akik építették a szocializmust, egy elvetélt eszmét, mert hitték az egyenlőségben és a testvériségben. S mi, akik nyomdokaikba léptünk, s rájöttünk, hogy ez az egész csak szemfényvesztés, merő hazugság, a hatalom, a kapzsiság hazugsága, az eszme sárba tiprása, és ez a vár sohasem épülhet fel. Illúzió az egész, egy szomjúhozó által képzelt délibáb.
Most új várat építenénk. A demokrácia ingoványos talajára, a vadkapitalizmus képlékeny és koszos habarcsával, amelybe ismételten számolatlanul szórjuk a hamvakat. Elesettek, öregek, betegek, s megannyi, kétségbeesésükben öngyilkosságba menekült hamvait. S íme, ehhez itt ez új nemzedék, mely szintén bűnben fogant. A feledés bűnében, az okulás hiányának bűnében… a hamisság bűnében. Mert bizony hamisság, hamisítás, önzés táplálja az ő csírájukat, azt szívják, amit a mi elvetett magunk táplál, ami belőlünk származik. Ők lesznek vajon azok, akik újból átélik a már megtörténteket, akik bűnös apáik hathatós segítségével újból egy bűnben fogant rendszert építenek? Egy olyan rendszert, amely zsarolással, kényszerítéssel ragadja magához a hatalmat, amely a saját, gránitszilárdságú alkotmányos szabályaira sincs tekintettel? Meglehet, hiszen bűnben fogant nemzedék vagyunk!

Bűnben fogantunk, s bűnben élünk. Olyan bűnben, ami megbocsáthatatlan, hiszen gyermekeinket, unokáinkat szorítjuk arra az útra, amit mi építettünk. A bizonytalanság, a reménytelenség homályos végtelenjébe vezető, s mégis oly’ ismerős útjára. Ez ama bizonyos út, amelynek árokpartján százezrek-milliók hevernek, s akiket mi bűnös módon mégis otthagyunk.

Áder János szapulhatja az előző rendszereket, kutakodhat az archívumokban, csak egyet nem tehet. Nem vonatkoztathatja el magát ezen rendszerektől, hiszen ő is aktív részese volt, mi több, elsődleges haszonélvezője most is. Manapság a pártvezetőt nem Dinnyésnek, nem Rákosinak, sem nem Kádárnak hívják, hanem mondjuk Orbánnak. Áder beszéde, illetve 1947-re utalása ezért is különösen érdekes. No meg főleg azért, mert az általa messzemenően lojalizált pártvezér ugyanolyan „kékcédulás” választásokra készül 2014-ben, mint „jeles” elődei. Így hát Áder Jánosnak - mint a Magyar Köztársaság első emberének – még hatványozottabb a felelőssége azért, hogy tevékenységével (illetve tevékenysége hiányával) segíti megidézni, és életrehívni ezt a most hirtelenjében általa is elátkozott szellemet. Mi ez, ha nem Janus-arcúság, szemforgató, faruzeusi politika?
Persze miért is csodálkoznánk, miért is várhatnánk mást? Áder csakúgy, ahogyan elődje Schmitt Pál – egyazon nemzedék szülöttei. Egy bűnben fogant és bűnben nevelkedett nemzedéké. Miért is adnának mást, mint önmagukat?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése