Összefutottam ismerősömmel a Határ úti metró lejárójánál.
Kérdésemre, hogy „Mi újság? Nem látszol valami feldobottnak.” – szinte kiköpi
magából a szót.
- Minek örüljek? Most nézz rá ezekre! – és állával megvetően
bök a kissé távolabb, egy büfénél ácsorgó, sört ivó feketeruhás társaság felé,
majd így folytatja: - Ezek már lassan ritmusra verik. Szinte ide hallom a
fitymacsattogást, ahogy az Erikára rejszolnak, és akkor élveznek el, ha
valamelyik szerencsétlen, agyonfagyott, csont és bőr hajléktalant,
tizedmagukkal agyonverhetik az erdőben – mondja, miközben szemével a közeli
parkerdő felé mutat. - Fasza gyerekek!
- Bedobunk egy felest? – kérdi, majd nemleges válaszomra „No,
akkor csá, de nekem most kell egy.” felkiáltással meglódul, és odafúrja magát a
büfépulthoz a feketeruhások között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése