Mesterházy szemen köpte a magyar szavazókat

Mesterházy Attila, kolozsvári látogatásán bocsánatot kért, a külhoni magyaroktól a 2004-es, a magyarok honosításáról tartott népszavazási eredménye miatt, mondván, hogy a szavazók egy rossz kérdésre adott rossz válaszáról volt szó.

Az MSZP elnöke ezzel a mondatával szabályosan szemen köpte azokat a magyar választópolgárokat, akik 2004. december 5-én véleményüket az urnák előtt fejtették ki. Szemen köpött 1,5 millió – meglehet nemzeti érzéstől talán nem túlfűtött, de az ország érdekét mindenképp szem előtt tartó - szavazópolgárt. Emellett szabályosan lehülyézte őket, kimondván, hogy az akkori választók nem tudták, hogy tulajdonképpen mire is szavaznak.

A kérdés így hangzott: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”

A szavazók már akkor is jól tudták, hogy a kérdés nem a honosításról, hanem a külhoniak szavazati jogáról szól. Ezt tudta a Fidesz és tudta az MSZP is. Tudta Gyurcsány is, aki 2004 októberében tette le a hivatali esküt, és aki már akkoriban az ezirányú orbáni törekvések ellen szállt síkra, és ezért kezdett a nem szavazatokért korteskedni. Tudta Mesterházy, aki 2004-ben még csak államtitkári szinten képviselte az MSZP-kormányt, tudta a még ereje teljében politizáló Lendvai Ildikó, vagy a koalíciós társ SZDSZ. Ha így vizsgáljuk, akkor a kérdés valóban rosszul lett feltéve, de a szavazópolgárok mégis helyes választ adtak, akár nem szavazatukkal, akár távolmaradásukkal. Reprezentatív felmérésekből tudható, hogy a kérdés jelenleg is élénken foglalkoztatja az anyaország polgárait, akiknek jelentős többsége nem szeretné, ha a külhoni magyarok döntenének az itt lakók, az itt adót fizetők sorsáról. E kérdésben szinte forrnak az indulatok. Bebizonyosodott, hogy a honosítás, illetve a kettős állampolgárság kérdése nem lehet automatikusan a szavazati jog kérdése is, mi több akár alkotmányos aggályokat is felvethet, a szomszédos országokkal való jóviszonyról nem is beszélve. Mesterházy abból a szempontból is óvatlan, mi több felelőtlen volt Kolozsváron, hogy olajat öntött arra a tűzre is, amit Tőkés László rakott az autónómiatörekvésekkel („…legyen 2013 az autónómia éve”).

A történelem – és legfőképpen a Fidesz - bebizonyította, hogy az egész honosítási kérdés semmi másról nem szól, mint szavazatmaximálásról, a hatalom bebetonozásáról (lásd Mikola István elhíresült mondatait). Nem véletlen, hogy a Fidesz e kérdésben semmiképpen nem akart egy újabb népszavazást - lett légyen bármilyen jól megfogalmazott is a kérdés -, hanem parlamenti kétharmadát kihasználva, erőből és alkotmánymódosítással intézte el az ügyet.

Ha az MSZP vezető esetleg Gyurcsány Ferencen akart rúgni, az sajnos hatalmas falsra sikeredett. Amennyiben Mesterházy a külhoniak irányába akart gesztust gyakorolni Kolozsváron, úgy elmondható, hogy az ismételten szerencsétlenül sült el, mert a szavazópolgárok ebben a kiélezett politikai helyzetben, különösen árgus szemekkel figyelik a pártok mozgását, prominenseik megnyilatkozását, szóljon az a külhoniakhoz, vagy az anyaország polgáraihoz. Hiszen nem mindegy kivel is váltják le 2014-ben a hatalomban tobzódó Orbán-kormányt. Egy ilyesfajta „gesztust” gyakorló politikai párttal és vezetőjével semmi esetre.

Mesterházy most a saját szimpatizánsait köpte szemen, illetve tántoríthatta el önmagától. Felvetődik a kérdés, hogy megéri-e ez a pillanatnyi és hányja-veti erdélyi korteshadjárat a hatalmas kockázatot, megéri-e feláldozni a stabil honi MSZP szavazóbázist, holmi bizonytalan, határon túli szavazatokért? Az MSZP – élén Mesterházyval – most ugyanazt a hibát követi el, mint a Fidesz. A határon túliakkal próbálja pótolni a honi szavazathiányt. Az eredmény, a hatalmas fiaskó előre borítékolható.

Az MSZP vezetésének sürgősen el kell gondolkodnia a helyzet abszurditásán. Amellett, hogy tulajdonképpen nincs miért bocsánatot kérni, végtelenül megalázó a honi szavazópolgárokra nézve, hiszen feltételezi, hogy nem képesek felelősen dönteni.  Az ilyesfajta megnyilatkozások csak Orbán malmára hajthatják a vizet. De főleg azon kell elgondolkodnia, hogy Mesterházy valójában alkalmas-e a legnagyobb ellenzéki párt vezetésére, hiszen az ilyen szóvirág-gesztusok csak ártanak, de semmit sem használnak.