Horthy a piedesztán

Egyszerűen érthetetlen az a közöny és érdektelenség, amely a hétvégén a gyömrői, a Horthy park elnevezését érintő népszavazást jellemezte.

Pár napja a Népszava publicistája, mintegy prófétaként írta, hogy „ha azt akarják Gyömrőn, hogy a Horthy park neve véglegesüljön, akkor semmi mást nem kell tenniük, mint otthon maradni”. És úgy lett. A gyömrőiek otthon maradtak és Horthy immáron piedesztára emelkedett, mégha ez a piedeszta „csak” egy park is. Igaz, hogy ebben jócskán közrejátszott a helyi média és a gyömrői önkormányzat hathatós közreműködése is.

A gyömrői Horthy-park  (Fotó: Index)

Gyömrő lakói most mélységesen szégyelhetik magukat, hiszen közönyükkel olyasvalakinek állítottak emléket, akinek a kezéhez még ha közvetve is, de százezrek vére tapad.

Gyömrő vasárnap arcul csapta az újvidéki mészárlás áldozatait, a Donhoz értelmetlenül halálba küldött százezreket, és a gázkamrákba deportáltakat. Gyömrő arculcsapta a világtörténelem eme magyar, illetve a magyarokhoz – de leginkább Horthyhoz - köthető  tragédiáit.

A Horthy park immáron élhet és virulhat. Gyömrő lakóinak nem kell elszámolni senkivel, miközben a parkban sétálnak, vagy süttetik magukat a napsütésben. Legfeljebb lelkiismeretükkel, esetlegesen áldozatul esett családtagjaik emlékével. De leginkább az utókorral.