Gyerekzsenik

Azt mondta Pintér Sándor belügyminiszter, hogy 46 évig fizettet társadalombiztosítást. Igaz, hogy 48 évesen ment kényszernyugdíjba és azóta folyósítják neki a nyugdíját (a milliós miniszteri juttatásai mellett ezt is bezsebeli), de ez azt jelentené, hogy már kétéves korában aktív járulékfizetője volt társadalmunknak. Csodagyerek? Csoda, hogy eljutott annak felismeréséhez, hogy mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek. És ebbe nem tartoznak bele a bírók csakúgy, mint az egészségügyi közalkalmazottak. De  ő igen, mert neki ami jár, az jár. Leginkább a szája, de az zseniálisan.

 

Persze miért is vagyok meglepődve, hiszen van nekünk egy másik zsenink is, aki állítólag már 8 éves korában vitézi módon vett részt a fővárosi tömegközlekedés kardinális kérdéseinek megválaszolásában. Ennek folyományaként lett 24 évesen a fővárosi tömegközlekedés fura ura.

Én mondom zsenik országa vagyunk. Gyerekzseniké. Születésükkor már bölcsöde -előkészítésre, kétévesen óvoda-előkészítésre, ötévesen iskola-előkészítésre járnak. Kisiskolásan már elérik az akadémiai szintet. Igen, mert nálunk a gyerekek már egészen kiskorukban akadémiára járnak. Igaz, hogy például futball és teniszakadémiára, de mondhatni ez merő szőrszálhasogatás, mert az akadémia az akadémia. Majd ha a kölök nagyobbacska lesz, és két szabadrúgás között a tojáshéj lepereg róla, akkor majd úgyis jár rendes akadémiára. Mondjuk művészetire. Esetleg a Magyar Tudományos Akadémiára. És harmincévesen lehet belőle akár a történelem, vagy jogtudományok kandidátusa, vagy… vagy egy ország miniszterelnöke, ha mégsem menne neki a dolog.

És mindez kinek köszönhető? Hát nagyvezérünknek, nemzeti példaképünknek, a zsenik zsenijének, aki állítólag már a gimnáziumi éveinek első időszakában is azon fáradozott, hogy a rendszer szekértolóit megbuktassa. Most vénségére meg azon fáradozik, hogy visszahozza őket. Ki érti ezt? Lehet, hogy a kor előrehaladtával nem csak az emlékezés képessége, de a gyerekkori zsenialítás is elveszik?