"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2013. január 3., csütörtök

Exim-bomba, avagy hogyan hitelezzek... magamnak


Kisebbfajta újévi bombát robbantott a Népszava, amikor is 2013-as első lapszámában hírt adott az Eximbank rendeletileg különös státuszúvá tételéről.
Ez a „különös státusz” azt jelenti, hogy az Eximbank, mint kvázi bank, az eddigi 120 milliárd helyett akár 1200 milliárdos eladósodottsághoz is állami garanciát kap. Mondjuk ez nem meglepő, hiszen az Eximbank kvázi állami intézmény, s mint ilyen úgy táncol, ahogy Matolcsy fütyül. Csakhogy ezt a „kvázigaranciát” az adófizetők zsebe bánhatja, ha a bank netán hibás, vagy tőzsdei ügyeskedésnek köszönhető exporthitelezést folytat. (Volt már ilyen, gondoljunk csak az angol, vagy amerikai, a 2008-as válságot kirobbantó botrányokra, igaz, azok a világ vezető gazdasági nagyhatalmait érintették)

Nátrán Roland, aki az Eximbank  - és úgy mellékesen társszerv-biztosítója, a Mehib Zrt - vezérigazgatója (!!!) még 2012 decemberében megpedzette ezt az ügyeskedési lehetőséget, amikor is azt nyilatkozta, hogy sikersztoriként lehet elkönyvelni a december 4-i nemzetközi dollárkötvény-kibocsátást és az Exim ebből adódó „nagybevásárlását”. Persze ismerjük mi az effajta sikersztorikat, mint ahogy ismerjük úgy Matolcsyt, mint az egész orbáni gazdaságpolitikát. Mert a sikersztori jelen esetben az lenne, ha az Exim a dollár-kötvényeit (az ideiglenes dolláresés miatt) euró-alapúra válthatná át.
Csakhogy több légy is került a levesbe. Az egyik az a tény, hogy a magyar exportpiac (lett légyen bármennyi időleges és látszólagos stratégiai megállapodás az állam és az exportőrök között) jelenleg recesszióval küzd, legjobb esetben is csak stagnál (a leminősítésekről, illetve bóvlikategóriába sorolásról nem is beszélve), ami nem lehet fedezet az effajta manipulatív pénzügyi hintamanőverekre. A másik az Eximbank és a Mehib Zrt. Szoros (egyszemélyi!) összefonódása, ami eleve kizárja a kockázatok mérséklését. A harmadik pedig a MKIK (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) részvétele az ügyletben, amely szervről köztudott - illetve nem éppen arról híres -, hogy a magyar vállalkozók, vállalkozások támogatója (persze vannak milliárdosok és kivételek), sokkal inkább a orbáni önkényé. 
Az állam (illetve a kormány) hatalmas kockázatot vállal, ha Eximbankon keresztül az euró-dollár árfolyamváltozással manipulál. Nincs mögötte teljesítés. A magyar gazdaság teljesítménymutatója folyamatosan romlik, a nemzeti valuta elértéktelenedik, a befektetői bizalom egyenlő a nullával, miközben nő a munkanélküliség, csökken a vásárlóerő. Tehát nincs az államnak akkora tartaléka, ami ezt az 1200 milliárdos garanciát fedezni tudná. Azaz talán egyetlen tartalék létezik. Az MNB devizatartaléka. Ha viszont erre Orbán illetve Matolcsy ráteszi a kezét, és ezt az Exim feléli, vagy eltőzsdézi, az egyenlő a totális gazdasági összeomlással. Görögország 2.0? Nem hinném, hogy az emberek erre vágynának. Azzal indokolni pedig, hogy mindez az EU szabályainak megfelelően zajlik – aljasság, a magyar adófizetők közönséges arculcsapása. Ugyanis az Eximbank és a Mehib is – cseppet sem meglepően – stratégiailag kiemelt vállalkozások. Immáron 1200 milliárddal kiemelten És nincs arra biztosíték, hogy ez a pénz is - a különböző kereskedelmi bankokon keresztül – ne a „multik” zsebében landoljon. Hiszen mégiscsak ők az export motorjai és nem a magyar kis- és középvállalkozások, akiknek esélyük sincs az exportpiacra betörni. 
Az olyan hangzatos szólamok, mint „…Magyarországé a legnyitottabb gazdaság…”, meg az olyan, hogy „…az export a GDP 90%-át teszi ki…”, csak lózungok. Ha azok a „gaz multik”, akik a magyar exportot húzzák - és akikkel most Orbán kétségbeesetten kötögeti az úgynevezett stratégiai megállapodásokat – meggondolják magukat, ne adj’isten máshová helyezik a termelőegységeiket, akkor ez a garancia pillanatok alatt semmivé foszlik. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen az, amikor az Orbán-kormány valamire garanciát vállal, avagy valamilyen értéket úgymond megvéd. Ezeket a „garanciákat” nyögjük immár évek óta.

Ez az egész olyan, mintha saját magamnak hiteleznék a saját bankomból, és még ráadásul saját magam vállalnám önmagamra a garanciát is, miközben úgy mellesleg tőzsdére viszem a kölcsönt. Érdekes? Érdekes, de nem meglepő. Lehet, hogy ez egyeseknek (Simicska-Közgép) nagyon megfelel, de az országra nézve a katasztrófa előszelét hozza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése