A beton

Építőipari szakberkekben közismert, hogy a beton egy igen hathatós építő- és rögzítőanyag. Kell hozzá cement, sóder, némi adalékanyag, és alapos tömörítés. A beton időtálló, stabil, szilárd. Már ha jól van elkészítve. A vasalt betonszerkezeteket még erősebbek, ámbár a közhiedelemmel ellentétben a vas a betonban sietteti annak elöregedését. A római Colosseum rá a példa. Még mindig áll, pedig egy deka vas sincs benne.

Betonozni lehet jól és lehet selejtesen is.

Van olyan betonozás, amely évezredekig is kitarthat (lásd Colosseum), oszt’ van olyan, ami 1-2 év alatt szétmálik (lásd a magyar út- és járdaalapokat).

Betonozni lehet gondosan és hanyagul. Gondos például az olyan betonozás, amikor a betonalapról csak a trafóházat tudják elvinni szőröstől-bőröstől, hanyag az olyan, amikor a terelőkorlátot betonalapostól, és úgy vágják a rendőrök közé.

Lehet betonozni és lehet bebetonozni. Valakit és valamit, ténylegesen, vagy átvitt értelemben egyaránt.

A beton közkedvelt anyag. Kedvelik a hétköznapok emberei csakúgy, mint maffiózók és politikusok. Mert a (be)betonozás lehet politikai is. Habár és általában a politikai betonozás a ténylegesnél kevésbé tartósabb, de volt már az ellenkezőjére is példa. Volt, hogy kitartott a politikai beton akár 45 évig is. Manapság a magyar „szabvány” 25 évben határozza meg a politikai beton élettartamát, kivételes esetekben 9 évben.

A beton legfontosabb alkotóeleme a kötőanyag, más néven cement. Ennek az úgynevezett hidraulikus kötőanyagnak a tulajdonsága, hogy kötés közben hőt termel. Jelentős hőt, amit hűteni, elvezetni kell. Ha ez a folyamat elmarad, az a beton gyengülését okozza. A politikai beton kötőeleme, ha lehet még több hőt termel. Annyit, hogy olykor égést is okoz. Vagy leégést. Ugyanakkor gyorsan el is veszíti ezt a hőtermelő képességét.

A magyar politikai betonozás technológiai szabványa nem határozza meg az egységnyi (be)betonozáshoz szükséges kötőanyag mennyiséget. Azt mondja, hogy a sóder mellett legyen elég cement. Ha mégsem, akkor mindenki hozzon magával még egy lapáttal.

A politikai konglomerátum kialakításához általában mosott és rostált sódert használnak, de lehet dolomit is. Az utóbbi állítólag jobb, bár a vélemények megoszlanak.

Ejtsünk néhány szót a betonozáshoz használt eszközökről is:

Legfontosabb eszköz a lapát. E nélkül nem lehet betonozni. Másik eszköz a betonkeverő. Mert betonozáskor keverni kell, de azt nagyon. Anélkül nem lehet hathatósan betonozni. Aztán kell zsalu is, hogy formája legyen a dolognak. Mégiscsak meg kell adni a betonnak a keretet, egyéként kifolyik és pocsékba megy az egész.. No és ne feledkezzünk meg a tömörítőről, más néven a döngölőről. Betonozás előtt ugyanis döngölni kell… Bizonyos dolgokat… A földbe.

Végül a betonozás kivitelezéséről:

A betonozást általában kalákában végzik (mindenki hozzon magával még egy embert), bár az sem jó, ha túl sokan vannak. A sok lapát előbb utóbb gátja lesz a munkának. A betonozáshoz jó erőnlét kell. Műkörmösök, jogászok bele se fogjanak, mert jobb estben csak vízhólyag, rosszabb esetben gerincbántalmak lesz a vége.

Még valami: A betonhoz víz is kell. Sok víz. Nem a fejekbe, hanem a betonhoz, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben a betonozáshoz némi ész is szükségeltetik. A pálinka azért nem jó, mert egyrészt gátolja a munkavégzést, másrészt lehetetlenné teszi a beton megkötését. Mert hiába az igyekezet, ha egyszer a beton vajpuhaságú marad. Az olyan beton nem tarthat meg semmit. Az a beton nem beton.