A nyugdíjas dögöljön meg!

Ezt a véleményt – mi több szándékot - erősíti a legújabb kormányzati ötlet. A kormány törvénytervezete szerint jövő év júniusától ugyanis elveszítheti nyugdíját az a közszférában dolgozó, aki a nyugdíja mellett munkát is vállal. (Az sem lenne meglepetés, ha a törvényt valamilyen formában ripsz-ropsz kiterjesztenék a magánszférára is.)

Az Fidesz-KDNP érdekközösséget abszolút nem érdekli az a tény, hogy a nyugdíjasok zömének járandósága olyannyira alacsony, hogy az – finoman fogalmazva is - a hideg vízre sem elég. Kevés az olyan nyugdíjas, aki emberhez méltó módon tudja nyugdíjából biztosítani a napi megélhetését és lakhatását. Úgy látszik Orbán füleihez nemigen jut el az olyan általános nyugdíjas dilemma mint például az „eszek, vagy lakok”. Ez az újabb kormányzati kreálmány – amellett, hogy törvényességi szempontból is több ponton aggályos – mérhetetlenül cinikus és embertelen. Aggályos azért, mert a nyugdíj szerzett jog. Egy élet munkája által szerzett jog, amelyet semmilyen módon elvonni nem lehet. Ha pedig egy nyugdíjas a napi megélhetése érdekében jövedelemkiegészítő munkavállalásra kényszerül, azért bért kap és még adózik is, annak törvényességi jogalapját senki,  hangsúlyozom; senki meg nem kérdőjelezheti. A Magyar Alkotmány (illetve most már Alaptörvény) mindenki számára biztosítja az emberhez méltó megélhetés jogát. Ezt korlátozni, avagy megváltoztatni semmiféle, hirtelen ötlettők vezérelt önálló képviselői indítvánnyal lehet.

Ez a fideszes törvénytervezet is világosan mutatja azt az aljas, lelketlen, és cinikus mentalitást, ami már kormányra kerülésük óta jellemzi. Nem csak álságos, de hazugsággal felérő csúsztatás az olyan kifogás, hogy a munkát végző nyugdíjasok a fiatalok elől veszik el a munkahelyeket. Számtalan olyan munkakör, vagy ellátórendszer van, ahová nem mennek a fiatalok, így a nyugdíjasok „kipaterolása” azok összeomlását eredményezheti. Ilyen például az egészségügy, vagy az oktatás területe is, a nemrég a bírók kényszernyugdíjazásáról szóló, az Európatanács által is skandallumnak nevezett ocsmányságról ne is beszéljünk.

Ezen kívül felvetődik a kérdés, hogy egy munkáját vesztett, s napi megélhetését biztosítani képtelen nyugdíjast ki fog eltartani. Netán a szölőtartásra kötelezett, de munkanélküli, vagy minimálbéren tengődő fiatal? Ha a nyugdíjas úgy dönt, hogy nem akar éhenhalni, és ennek okán nem tudja a rezsit fizetni, azt milyen módon oldja meg az új törvény? Netán árverezéssel és kilakoltatással? Nem éppen humánus módszer! Ha pedig az ellentétjét vesszük, és teszem azt a rezsijét becsülettel fizető nyugdíjasnak nem jut élelemre, vagy fűtésre, s ennek ódiumaként korházi kezelésre szorul, netán fagyhalál, vagy éhenhalás áldozata lesz, azért ki vállalja a felelősséget? Azok a fiatal, vagy középkorú munkavégzők, akik most azért zokognak, hogy az ő munkájukból kell kifizetni a jelenlegi nyugdíjasokat? Esetleg a Fidesz-kormány? Az biztos nem, hiszen egy csöppnyi lelkifurdalásuk sincs az ilyen kérdésekben.

Summa summarum ez a törvény is olyan, mint a 2010 óta hozott, kétharmaddal áterőszakolt összes többi. Selejt, amit gondolkodás nélkül azonnal kukába kell dobni.

Ha pedig a Fidesz és szatelitpártja a KDNP (aki csak dísznek használja a keresztet) mégis úgy gondolja, hogy kétharmados parlamenti többségének köszönhetően csak-csak áterőszakolja ezt a förmedvényt, mégis úgy dönt, hogy az összes nyugdíjas dögöljön meg, úgy számoljon el a mostani ifjúsággal. Azokkal, akik soha többé nem fognak tudni nagyapáik és nagyanyáik szemébe nézni.