Most ne menjünk bele annak fejtegetésébe, hogy Orbán Viktor
Őfőméltósága, Minden Magyarok Kedves Vezetője, mennyire van otthon a
biológiában. Nyilván – mint mindenben- ebben is megfelelő a jártassága. A
legutóbbi, a darazsak röpképességének tudományos vizsgálatáról tartott
példabeszéde legalábbis erre utal. Picinke piros pötty ugyan a tudomány
fenekén, hogy az említett eseménynek nem darázs volt a vizsgálati alanya, hanem
poszméh, de egy olyan nagyformátumú gondolkodó esetében, mint amilyen a Felcsut
Géniusza, ezt az apró tévedést igazán el lehet nézni. Darázs, vagy poszméh, az
ő esetében egyre megy. Vannak persze notórius kötekedők, akik tisztában vannak
a két faj közti orbitális különbséggel, s akik saját bőrükön tapasztalták meg,
hogy milyen egy fullánk nélküli poszméhhel kontaktusba kerülni, és milyen egy
csapat dühös darázzsal. Az alábbi, La Fonteine-re hajazó tanmese is erről szól.
Volt egyszer egy ősrégi falusi ház, amely itt-ott már
felújításra szorult. Lakója – nem lévén egy ezermester típus – segítséget kért
barátjától a tető javításához, s mellesleg megemlítette, hogy nagyon sok darázs
járkál ki-be a házba. Többeket megcsíptek már, szinte élni sem lehet tőlük, és
ennek bizonyára oka van, és ugyan nézzem már a barát ez ügyben is körül a
padláson. A barát el is vállalta ezt az apró szívességet. Nosza létrát elő, és
fel a padlásra, de iziben. Ott érte a meglepetés – s derül fény a titokzatos
darázs-invázió okára - egy futball-labdányi lódarázsfészek képében. Hogy miért éppen
futball labda, és mondjuk nem kosárlabda, az is egyike a mesemondás ezernyi
rejtélyének. Szóval lógott a szarufáról az a hatalmas darázsfészek, mint valami
lampion, körötte nyüzsögtek a sárga-fekete darazsak, és vészjósló zsongás
hallatszott felőle. Szó se róla, így szemre - mint építmény, mint szerkezet -
gyönyörű volt ez a darázsfészek. Legbelül a királynő, szolga-lódarazsak ki-be,
az őrdarazsak meg felvigyázták. Ámde bármennyire is gyönyörködtető a kép, ilyen
körülmények között képtelenség tetőt javítani – gondolta a barát, és arra a
döntésre jutott, hogy ennek az agresszív, területbitorló darázsnépségnek nincs
helye a padláson. S bármily meglepő, de abban a pillanatban cseppet sem gondolt
a darazsak röpképességének fizikájára. A gondolatot követte tett és uccu a
vegyesboltba, ahol is beszerezte a legnagyobb khemotoxot, ami csak létezett,
majd irány vissza a darázsfészekhez. A stratégia már kidolgozott volt. Óvatos
becserkészés, a teljes flakon rovarirtót rá a darazsakra, majd iszkiri, le a
padlásról, ahogy a lába bírta.
No, volt is ribillió fenn a padláson. A darazsak őrült
röpködésbe kezdtek, miközben keresték a „merénylőt”. De mindhiába. A szer
megtette hatását és a darazsak szépen egymás után kezdtek a padlás aljára
potyogni. Fél óra múlva a „lampion” eltávolításra került, és végre
megkezdődhetett a beázó tető javítása.
Tanulság: Hiába fészkeled be magad egy biztonságosnak látszó
és meleg hajlékba. Ha területbitorló, agresszív, és gátlástalan vagy,
előbb-utóbb eltávolításra kerülsz.
Hát eddig a mese. Itt a vége, fuss el véle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése