Bocsika!

Bocsika! – mondják mind gyakrabban a jólneveltségnek látszó „tárgyak”.
Bocsika!- mondja a tapló utas a tömött buszon, amikor belekönyököl az oldaladba, laposra tapossa a lábad, vagy felrakja a szaros tornacipőjét az ülésre és azt - isten bocsá’ - valaki szóvá teszi. Bocsika – mondja a celeb, ha valami bődületesen bunkó módon rondít bele mások lelkébe, és ugyanezt harsogja a kigyúrt biztonsági őr, ha egy tiltakozó demonstráló testébe. Egy szimpla bocsika (vagy még az sem) az ellenértéke az életnek, legyen az egy rendőrmotoros, vagy egy zebrán gyermekkocsit toló anyuka. Ez a bocsika manapság amolyan össznépi szóhasználat, valami hasonló, mint az izé. Kultúra-, emberség-, és szóhelyettesítő szó.

Vannak persze, akik hivatásszerűen használják. Mint például a magyar parlament egyes politikusai. Mert bocsika van egy kis kötelezésnél, bocsika, a forintbedöntésnél, bocsika, ha lefélázsiaizom, vagy lepöttyösseggűzöm a saját nemzetem, ha lopok, csalok, hazudok. Bocsika az egész világ, s benne minden férfi és nő!

Vannak persze olyanok, akik valami abszurd tökélyre viszik a bocsikázást. Mint például Gyöngyösi Márton jobbikos honatya (!?). Az ő habitusa olyan, amit utánozni nem lehet -idézni meg nem érdemes -, ezért hát valami képzeletbeli bocsikázásra ragadtatom magam, belebújva - ahogy őt a Kurucinfo becézi - a Marci bőrébe:

- Bocsika, hogy abban a büdös, komcsi rendszerben volt az apukám éppen külkeres! Mert az volt ám a jó világ akkoriban. Mogürt, Külker, Ibusz, kék útlevél, valuta, Interturist-bolt, nyugati kocsi, vámmentes áru, stb. Bocsika a rohadt bolsi Kádárért, bocsika, hogy már akkoriban is egy kicsit megszaladt! Bár letagadhatnám! Bocsika, Irakért, Afganisztánért, Egyiptomért és Indiáért, és az ott rám ragadt nacionalizmusért, a rasszista és antiszemita identitásért! Bocsika a dublini tanulásért, a nürnbergi ösztöndíjért, Írországért és a KPMG-s és Ernst & Young-os cionista karvalytőkéért, mert biz’ az is csak azért volt, hogy lökjek egyet a szakadék szélén tántorgó nyugaton. Bocsika 2006-ért, azért, hogy utat törtem a mi száguldó nemzeti naszádunknak. Bocsika a holokauszt-tagadásért, bocsika a göbbelsezésért, bocsika a zsidózásért, a listázásért, meg mindenféle erre vonatkozó „szójétékért”, s egyáltalán; a fasiszta ideológia terjesztéséért! Bocsika a világbotrányért - és hogy el ne felejtsem - Szegedi Csanádért! Bocsika! Bocsika! Bocsika!

Hát ennyi!

Én meg elnézést kérek, hogy ezt az írást elkövettem!

Bocsika!