Diaszpóra

Diaszpóra. Azt a migrációs, illetve emigrációs réteget nevezi így a köznyelv, amely az anyaországon belül, illetve önszántából - de leginkább kevésbé önszántából - azon kívül keresi a boldogulását. A diaszpóra szétszórtat is jelent, azt az állapotot, ami olykor honvágyat, olykor nosztalgiát ébreszt és amelynek tagjai vannak. Mert szétszórtak vagyunk mind határon belül és azon túl is. A diaszpóra az a szó, amely most hirtelen bekerült a kormány értelmezési szótárába. Mert van MÁÉRT, van Magyarok Világszövetsége, vannak határon túli magyarok, van nemzetállam, és van világnemzet is.

De a diaszpóra az valami más. Képződmény, aminek immáron vannak képviselői, van tanácsa, akik előtt lehet szónokolni, és akiket lehet képviselni, illetve kábítani, megvezetni, kinek hogy tetszik. Már ha hagyják magukat. Mert a diaszpóra egy sajátos valami. A diaszpóra olyan helyen is élhet, ami nem tűri a centrális erőteret, amely nem banánköztársaság. Persze vannak olyan diaszpóra tagok, akik itt is, ott is jól érzik magukat, lett légyen az diktatúra, vagy demokrácia. Ők a kettős-diaszpórák. És ők azok, akikre a magyar kormány most mindenképpen számít az ő piszkos kis kártyajátékában. Mert a kormány most pókerezik. Mindent feltesz egy lapra. All in! Pedig tudja, hogy csak blöfföl. Kérdés, hogy van-e még valaki, aki bedől a blöffnek? Itt belhonban egyre kevesebben, marad tehát a kettős-diaszpóra.

Ötmilliónyi(?) magyar a tízmillióval szemben. Velem is szemben, mert én is egy diaszpóra tagja volnék, vagy mifene.

Szóval ötmilliónyi kettős-diaszpórát kell most felszerelni borítékkal, hogy tolják az ország… miét is? Szekerét, hajóját? Szinte mindegy! Azt a szekeret, azt a hajót, amit többmilliónyi másik diaszpóra-taggal együtt én is a hátamon cipelek, mint valami keresztet. Persze a kettős-diaszpórával szemben nekem (nekünk) nincs jogom borítékhoz, nekem meg kell jelenni személyesen a magasságos grémium fenséges színe előtt, igazolván többek között állandó lakhelyemet és még sok más egyebet, hogy egyáltalán méltó legyek … a mihez is? Állampolgárságomhoz? Beleszületésemhez? Ősjelképemhez? Szerzett jogomhoz? Ez is mindegy!

Nekem itt élnem, s halnom kell, és cipelnem a keresztet, bejárva megannyi stációt, ami bőven meghaladja a tizenkettőt, s közben szabadságharcot kellene vívnom a … mivel szemben is? Legelső sorban azokkal a diaszpóra-társaimmal szemben, akik tulajdonképpen ugyanazt a keresztet cipelik, amit én, meg azokkal a magyarokkal szemben, akiket valamely történelmi szél sodort a hazától távolra, pedig csak emberhez méltón akartak élni. No, ez a nem mindegy! És az sem, hogy hagyjuk-e egy hatalmi pókerparti cezaromániás résztvevője miatt eljátszani a… mit is? A múltat, jelent? Talán azokat is, de leginkább a jövendőt.