Aranyköpések

Eredendően „Idézetek” címet akartam adni publicisztikai okfejtésemnek, amelyekben a legújabb, az elmúlt napokban napvilágot látott, a kormányzat prominense által elhangzott mondatokat elemezném, de közben rájöttem, hogy teljesen felesleges szószerint citálni az elhangzottakat. Részint, mert akinek van füle hozzá, az úgyis meghallja, meg különben is tudvalevő, hogy nem a szavakra kell figyelni. Hogy az alábbiak meg mennyire aranyak, vagy mennyire köpések, azt mindenki döntse el maga.

Az első aranyköpés Matolcsy György száját hagyta el, a Gíró-Szász nevű hivatásos hazudozó aktív közreműködése közepette. A nemzetgazdasági „főszakértő” azt találta mondani, hogy a 2012-13-as költségvetésre vonatkozó keretszámok tarthatóak lesznek, anélkül, hogy rendkívüli intézkedéseket kellene tenni. És itt kihangsúlyozta a magánnyugdíj-pénztárakból származó összeget.

Hoppá! Mert akinek van füle az hallja. Ezek szerint az említett hintamanőver, azaz einstand, nem volt véletlen. Immáron a nemzetgazdasági miniszter által kimondva bebizonyosodott, hogy szó sem volt holmi nyugdíjmegvédésről, meg holmi állami garanciákról. Ez is ugyanolyan hazugság (mi több, zsarolás) volt, mint a többi fideszes lózung. És Selmeczi nagysasszony személye semmi másra nem kellett a Fidesz színpadán, mint hogy takarjon. Eltakarja azt a mocskos háttérakciót, amivel 3000 milliárd forinttól fosztották meg a jövő nemzedékét. (Annak taglalásába most nem mennék bele, hogy a jelen nyugdíjas-nemzedékét is miként tapossák a sárba.) Elég legyen annyi, hogy Matolcsy kimondta, amit amúgy mindenki tudott, hogy szó sincs itt nyugdíjvédelemről, pénzügyi stabilitás megteremtéséről, szó sincs a gazdaság fejlesztéséről, csak és kizárólag pénzt rakott az állam az egyik zsebéből a másikba. És mellesleg a fideszes sajátzsebekbe.

A másik aranyköpés nemzeti vezetőnk, Orbán Viktor szájából tört elő, az Angela Merkellel való találkozás előtt Ez valahogy úgy hangzott, hogy a gazdasági problémák közepette el kell gondolkozni egy új rendszer bevezetésén, azon, hogy alkalmas-e képviselni az érdekeket a jelenlegi parlamenti rendszer, vagy jobb lenne egy elnöki rendszer. Orbán – szokás szerint – megint nyitva hagyta a lehetőséget a találgatásokra, hogy most tulajdonképpen mire, illetve kire is gondolt. Mert meglehet gondolhatott magára az Európa Parlamentre, de a miniszterelnök személyét ismerve inkább a magyar prezidenciális irányítás lebeghetett a szeme előtt. A politológusi vélemények is megoszlanak e kérdésben, de Orbán már sokszor bebizonyította, hogy nem idegen tőle ez a vezetési variáció.  Szóba hozzák itt De Gaule-t, mint Orbán nagy példaképét, holott De Gaule egy félprezidenciális rendszert vezetett. Ezért én inkább úgy vélekedek, hogy Orbán inkább a putyini országvezetést favorizálja.

Az azért elgondolkodtató, hogy jelenleg is egy látszatparlamenti rendszer működik hazánkban és a tulajdonképpeni hatalmat egyszemélyben gyakorolja Orbán az őt körülvevő szűk politikai és gazdasági elitkör segítségével (lásd: Schmitt Pál államelnökké való kinevezése).

Befejezésül – mert nem tartozik szorosan a témához, de bizonyság lehet e folyamat rohamos kifejlődésére - egy mai hír, amelyben közli az MTI, hogy Jóri András volt adatvédelmi biztos Szijjártó Péter ellen benyújtott keresetét elutasította a Fővárosi Törvényszék. A hivatkozási alap az volt, hogy a szociális konzultációval kapcsolatban benyújtott keresetben Jóri nem terjesztett be kellő bizonyítékot arra, hogy volt-e egyeztetés ez ügyben az Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalával. Holott Jóri azt állította, hogy őt nem keresték meg, mi több nem is egyeztettek.

Tehát nem volt közgyűlés és punktum. Ha valakinek meg nem tetszik, jönnek a jogászok, oszt’ jónapot. Mi kell még több, hogy bebizonyosodjon a „centrális erőtér” létezése, a prezidenciális irányítás már amúgy is működő tényszerűsége?