Korrupcióóó!

A korrupcióval kapcsolatban a magyar flaszter már régen kitermelte a maga aranyköpéseit. Például: „Mindennapi hálapénzünket add meg nekünk ma!”, vagy „Arra kell vigyázni a korrupcióval, hogy ki ne maradj belőle.”, vagy „Ó, ha engem is végre megvesztegetne valaki!”. Ilyen és ehhez hasonló vicceket naponta hallani.

Nem mondom, hajdan az átkosban is volt ilyen, csakhogy akkor úgy hívták, hogy borravalós állás és az ilyen foglalkozásokat űzők ennek megfelelő alapjuttatásban is részesültek. Ilyenek voltak a taxisok, pincérek, szállodai alkalmazottak, benzinkutasok, stb. Manapság is elismernek borravalós szakmákat, sőt, az adóbevallásban van is erre szolgáló rubrika, de valahogy nem akaródzik kitöltődni. Érdekes módon az ántik időkben is, és most is az orvosi és egyéb egészségügyi hivatás valahogy mindig kimaradt a „szórásból”. Nem is nevezi azóta sem senki borravalónak az oda befolyt összegeket,, hanem inkább hálapénznek, illetve paraszolvenciának. De az orbáni „falkaforradalom” újból feltalálja a melegvizet, azaz kitermeli a maga intézményesített korrupcióját ezen a téren, vagyis legalizálja a hálapénzt. Talán rendbenlevő is lenne a dolog, ha…  ha ugyanakkor nem tüntetnének az egészségügyiek az aránytalanul alacsony jövedelmük miatt, vagy ha az intézményesített hálapénzt után adóznának. Mert arra azért kíváncsi leszek, hogy mennyi egészségügyi dolgozó, vagy a munkáltatója, (kórházvezetés?) fogja bevallani ezután, hogy ennyi és ennyi hálapénzt fogadott el. Bolond a magyar, de azért nem ennyire. Vajon ezt hogyan akarja intézményesíteni a Vezér és csipet csapata?

Katona Tamás azt nyilatkozta a Népszava címoldalán, hogy Orbánék a „centrális erőtérbe” emelik a korrupciót, utalva arra a húszegynéhány egészségügyi intézményre, amelynek vezetői – kényszerből - áldásukat adták a paraszolvencia kérdésére. A csacsi! Az igazi korrupció nem itt kezdődik, hanem az Energol- Gripen-, Fidesz-székház ügyben, és nem a kórházaknál, hanem Gánt, Felcsut, Tokaj-Szárazsadány, illetve Esztergom, Hódmezővásárhely és Debrecen környékén. És akkor még nem szóltam a „hosszúbájtok éjszakájáról”, az Energol-ügyről, a MOL-ról, vagy a Közgép-sagáról.

Orbán már réges-régen beemelte a maga kis centrális erőterébe a korrupciót. Intézményesítve. Gondoskodott arról, hogy a megfelelő anyagi és jogi háttér segítse mindezen törekvéseiben. Ezek az „intézményesített” korrupciós ügyek nem mai találmányok, ugyanis tetten érhetők a gazdasági-és politikai élet majd minden területén. Gondoljunk csak a közbeszerzési eljárásokra, az építőipari versenytárgyalásokra, vagy a földbérletek körül zajló anomáliákra. Orbán nem buta csak ostoba. Első országlása is ártalmas volt, de akkor még működtek a demokratikus fékek. Második – áldásosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető - országlása viszont azzal jár, hogy a kisgömböc már annyira túlette magát, hogy a felfeslés jelei szemmel láthatók. Akkora a mohóság, a mértéktelenség, hogy erre már nincs ellenszer, a robbanás küszöbön áll. Ezt bizonyítja az a sok, kapkodó, meggondolatlan lépés is, ami az elmúlt két év kormányzását is jellemzi. Ennek utolsó megnyilvánulása az az intézményesített, korrupcióellenes intézkedéscsomag is, amit most az egészségügyben is tapasztalhatunk. A kapkodás jele például a kórházak privatizációja helyett az államosítás (ó, áldott vizit-díj), a modernkori „jegyrendszer” bevezetése, vagy a magán-nyugdíj pénztárak szétverése, amivel a jövő generációit taszították a lehetetlenségbe. Most még hátra van a bankok kiűzetése a paradicsomból, és teljes lesz az összkép.

„Arccal a szocializmus felé!” Akár ezt a jelmondatot is zászlajára tűzhetné a Fidesz, hiszen minden lépése, minden intézkedése ebbe az irányba mutat. Hiába a hangzatos szólamok, a lózungok, minden egy dolgot bizonyít. A totális visszafejlődést és leépülést. És ezen még az sem segít, ha ezután százezer orvos teszi legálisan zsebre az elértéktelenedett hálapénzt.