Konzultáció 2.0

A „hagyományteremtő” Konzultáció 1.0 után, íme megszületett a Konzultáció 2.0. Mert vannak olyanok, akik konzultáció címén levélszerűségekkel bombázzák a Tisztelt Magyar Polgárt, állítván, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással mielőtt döntéseket hoznánk. Így, felséges többesben és totál idiótának tekintve mindenkit. Ugyanis Orbán Viktor ismételten elárasztotta a postaládákat a „Nemzeti Konzultáció 2012” nevű kérdőívszerű akármivel. Gondolom nem kevés pénzért.

Közben vannak olyanok, akik épp az éhhalállal küszködnek. Mások szerint jól élünk. Én meg nem tudom eldönteni, hogy a kukába dobjam az egészet, avagy félrerakjam gyújtósnak, ugyanis az erre vonatkozó kardinális gazdasági kérdés véletlenül sincs a kérdőíven.

Már a bevezető szöveg is tömény hazugság. A már említett „minden fontos kérdést megbeszélünk egymással” hatására is feláll az ember hátán a szőr, hát még a folytatástól. Ebből kiderül, hogy együtt határoztunk (?!) például az új alaptörvényről, a szociális biztonságról, no meg a híres-nevezetes nyugdíjbiztonságról, ami ugyebár azt jelenti, hogy az úgy meg lett védve, hogy attól koldulunk, no meg abba rokkan bele a még nem rokkantnyugdíjas is.

Ezután következik a szokásos maszlag 16 pontba és a hozzátartozó 16x3 válaszba sűrítve, hogy tudja a „Tisztelt Magyar Polgár” merre is a hányméter. Mert vannak, akik szerint ez a módja a gazdasági szabadságharc teljeskörű kiszélesítésének. Az ostoba kérdésekre adott ostoba válaszok!

A „konzultáció” lezárásaként meg tessen szíves odabiggyeszteni a kedves nevét, címét, aláírását, mi több e-mail címét (csak tudnám, hogy ez hogy jön egy postai kérdőívhez?), majd belehelyezni a nemzeti áhítattal és több azonosítóval átitatott bérmentesített borítékba. S mindezt azért, hogy a Kedves Vezető gyorsan összeüthessen egy újabb Kubatov-rántottát, hagymával, szalonnával. Mert a Tisztelt Magyar Polgár biztos lehet benne, hogy a válaszai ugyanúgy semmit sem érnek, mint a Konzultáció 1.0 esetében, és biztos lehet benne, hogy ezek a kérdések már réges-régen eldöntettek ama bizonyos gyorsnaszád kapitányi állásában.

Én ezt gondolom tisztelettel, a „tisztelettel föltett kérdésekről”. Meg azt, hogy az adófizetők pénzéből, nem kellene álkérdésekkel lenézni és zaklatni az ennél sokkal több tiszteletet érdemlő, s cseppet sem buta lakosságot.