Matolcsy György nemzetgazdasági szakértő megalkotta könyvét. A „Könyvet”. A Nagy Reformkönyvet. Angol nyelvre lefordítva, kötve-fűzve, nemzeti színű szalaggal átkötve. Most aztán láthatja minden pénzügyi szakember, hogy milyen is az igazi unortodox magyar szakirodalom.
Ebben a könyvben 276 oldalon keresztül magyarázza a kormány a külföldi elemzőknek a… a semmit.
A Népszava kommentárja már fel is teszi a kérdést, hogy ugyan kinek is készült vajon ez a mesekönyv? Az EU gazdasági potentátjainak? Netán az IMF-nek? Esetleg a hazai pénzmoguloknak intésként?
Az EU már nem kér a mesékből. Az IMF meg nem hajlandó addig az asztalhoz ülni, amíg Orbán a nagy mesélő. Gondolom azért, mert neki nem a szavait, hanem a tetteit kell figyelni. Marad tehát a hazai hallgatóság? Nagy a kérdőjel!
Ugyanis két hete hangzottak el Demján-Tiborc ékesszóló zokszavai, majd Ángyán kesergője, most meg azt olvashatjuk, hogy Várszegi Gábor Luxemburgba menekíti vénséges-vén részvényeit a Budapesti Értéktözsdéről, határtalan örömet okozva a kisrészvényeseknek. (Minden bizonnyal imába foglalják Várszegi nevét.)
Akkor most kinek is szól ez a nagy műgonddal elkészített mesekönyv? Vagy tényleg csak „új sztori kell”? Persze sztorizni lehet. Devizakötvényekről, miegymás. Csak legyen még olyan komoly befektető tágas e világban, aki még hisz az orbáni-matolcsy-i mesékben.
Harry Potter úgy tette ártalmatlanná a mindent szétforgácsoló Szörnyek Szörnyű Könyvét, hogy jó magasról a nyakára hágott. Lehet, hogy a Nagy Reformkönyvnek is ez lesz a sorsa? Valami uniós varázsló jól megtapossa, majd szorosan összeköti, hogy ki ne nyílhasson többé, és egy elfeledett könyvtár legmélyére hajítja. Ott aztán szunyókálhat az idők végezetéig, mindaddig, amíg egy utókori történész rá nem lel, és elrettentő példaként a közgazdász nebulók elé nem tárja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése