Kedves Popovicsné!
Érdeklődéssel olvastam a Népszavában a „Mi lesz velünk?” címmel közreadott írását.
Szomorúan állapítottam meg, hogy Ön is beleesett abba a jól álcázott csapdába, amit Önnek és valamennyi határon túl élő magyar nemzetiségnek ásott a honi Fidesz-kabinet.
Kíváncsian kérdezem, hogy amíg papírra vetette gondolatait, vajon eszébe jutott-e, hogy mivégre is történik mindaz, ami jelenleg történik a határon túliakkal a kettős állampolgárság kérdése kapcsán?
Ha nem, úgy elárulom: A határon túli magyarok (köztük Ön is, Kedves Popovicsné) csupán szavazatnak kellenek a most regnáló magyarországi hatalmi gépezetnek. Önök nem más, csak úgynevezett biodíszlet a magyar kormány szemében. Semmi másra nem kellenek, mint arra, hogy szavazataikkal megerősítsék a hatalmukat! Talán emlékszik még arra a fideszes képviselői megjegyzésre, miszerint, „…ha meg tudjuk adni a kettős állampolgárságot, akkor húsz évre bebetonozhatjuk magunkat…”.
Ön (önök) magyar nemzetiségűek, de nem Magyarországon élő állampolgárok. Önök a lakóhelyük érdekeit képviselik. Azt a területet, amit úgy hívnak, hogy szülőföld, s amit Ön is kiemelt írásában. Ott laknak, ott vannak hagyományaik, oda kötik Önöket őseik. Oda fizetik az adót, ott járulnak hozzá a közhöz, azaz nem Magyarországot, hanem egy másik, szuverén államot képviselnek, és mint azt Ön is érzékeltette, eszük ágában sincs onnan elköltözni.
A szülőföld kérdése nem állampolgársághoz kötődik. Azt már eldöntötte a történelem, akár háborúkkal, igazságtalan határmódosításokkal is, milliós vérveszteségek árán.. De ami megtörtént, megtörtént, s az ostoba revíziós törekvések, opportunista szólamok nem segítenek. Lehet autonómia-törekvéseket hangoztatni, lehet nemzetiségi jogokért küzdeni, de nem olyan formában, ami az előbb már említett független állam szuverinítását veszélyezteti. Ezt egy ország sem tűri el, s bárminemű erőszakos beavatkozás konfliktus-, illetve háborús veszélyforrás lehet.
Gondolom észrevette, hogy az összes szomszédos ország (Szlovákia, Szerbia, Románia, Ukrajna), ahol jelentős a magyar diaszpóra, mennyire zokon vette a kettős-állampolgárság magyarországi törvénybeiktatását, és milyen ellenállást váltott ki? (Gondolom Ön sem szeretné, ha mi szavaznánk, döntenénk az Önök mindennapjait érintő kérdésekről?)
A törvény életbelépése nemhogy segített volna a határon túliak helyzetén, sőt, még rontott is. Olyannyira, hogy még azokat a jogokat is veszélyezteti, amelyeket a határon túli nemzetiségek hosszú idők folyamán kivívtak maguknak. Ezenkívül olyan eredményt is hozott, ami az Önéhez hasonló gondolatmenethez vezetett.
Ön írásában olyan magyarországi vezetők megjelenését követeli (megjegyzem, jogosan) a beregszászi térségben, akik nem csak tárgyalni tudnak, hanem követelni is. Sajnos el kell keserítsem, és azt kell mondjam, hogy a jelenlegi magyar kormányzó-kabinet nem az, akihez bizalommal fordulhat. Mint már említettem – és ahogy Ön is kiválóan érzékeltette, hogy ők tényleges munkát nem végeznek - nekik a határon túliak csak szavazócédula, s a segítség mértéke kizárólag ehhez idomul és ebben ki is merül.
Zárszóként engedjen még meg egy-két megjegyzést!
Higgye el, nem csak a magam nevében mondom, hogy a Magyarországon élő honfitársaim nagy többsége megbecsüli és elismeri a határon túl élőket. Mint magyar nemzetiségűeket! Ehhez mérten segíti és támogatja is őket, ha úgy szükségeltetik. Viszont kizárólag a magam nevében mondom, hogy ne várja azt, hogy számító, pillanatnyi önös politikai érdekekért olyasmihez adjam a nevem, ami nemcsak a magam, hanem számos magyarországi polgártársam társadalmi- és jogbiztonságát veszélyezteti. Azt meg végképp nehezen viselem, ha valakik – miközben éket vernek magyar és magyar közé - megkérdőjelezik bárkik nemzeti-nemzetiségi együvétartozását. Ez nem holmi rongyos passzus kérdése. Főleg nem egy olyan passzusé, ami nem összeköt, hanem épp ellenkezőleg. Elválaszt!
Üdvözlettel: Kobzi János (Budapest)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése