Kegyország

Furcsa ország ez a „miországunk”. Afféle kuriózum. Úgy is mondhatnám, Kegyország.

Itt mindent a kegy irányít. A lelkünket, a gondolkodásunkat, egyáltalán a létezésünket. Kezdve azzal, hogy amióta állítólag Mária kegyelmébe ajánltattunk. Azóta ez a kegylelkűség úgy ragadt ránk, akár a bogáncs.

Kegyországban a kegy az elsőszámú, az etalon, önmagunk origója, a kezdet és a vég. Itt mindenki kegyet gyakorol és kegyet vár el. Gyakorolják kicsik és nagyok, senkik és hatalmasok. Kegyet gyakorol egyház és politika csakúgy, mint egyén, vagy szervezet. Nálunk kegy a hit, illetve annak elismerése, kegy az egyházi támogatás, kegy a nyugdíj, a tanulás, kegy a tömegközlekedés, a napi betevő.

Mi a kegyet nem csak úgy alkalmazzuk, hanem ügyeskedjük. Ötvözzük a két fogalmat, aminek eredményeképpen mi a kegyet egyenesen kegyeskedjük.

Kegyeskedünk bért fizetni a dolgozónak a ledolgozott munkaórákért. Kegyeskedünk átutalni az ellenértéket azoknak a vállalkozóknak, akik élőerőt és javakat vittek egy beruházásba. Kegyeskedünk borítékot csúsztatni egy szülészorvosnak, sebésznek, onkológusnak, ápolónak és azok kegyeskednek elfogadni, majd kegyeskednek megtenni mindazt, ami amúgy kötelességük lenne. Az ügyelet, vagy a rendőrség kegyeskedik kijönni, ha éppen infarktusunk van, vagy éppenséggel neonácik gyújtják ránk a házat. Kegyeskedünk kiszolgálni a vevőt, kegyeskedünk köszönni és kegyeskedünk az üdvözlést fogadni. Kegyesen félrenézünk, ha egy koldus törvényellenesen(?!) behúzódik az aluljáróba a mínusz húszban, s még kegyesen dobunk is neki pár garast.

Kegyországban kegyet gyakorol a hatóság, ha korrekt eljárás kell, kegyet, ha nem, s kegyet gyakorol a végrehajtó-hatalom, ha az érdeke úgy kívánja. Kegyország kegyeskedik kölcsönért folyamodni, kegyeskedik azt elfogadni, majd kegyeskedik visszafizetni. Vagy nem! Mi kegyeskedünk megengedni, hogy nálunk beruházzanak, munkahelyet teremtsenek. Akit mi úgy látunk jónak. Akit meg nem, azt kegyeskedünk kipaterolni. Mi kegyesen elnézzük az áldoktorokat, az álképviselőket, álcégeket, álszakértőket. Mi kegyeskedünk vakok lenni.

Kegyországot lehet dicsérni, amit kegyesen meghallgatunk, ugyanakkor a kritikát kegyeskedünk visszautasítani. Itt kegyesen megengedjük, hogy a sajtó tegye a dolgát, ha úgy teszi, ahogy mi akarjuk, vagy kegyesen megengedjük, hogy egy rádió, vagy tévé működjön, persze csak, ha azt sugározza, amit mi szeretnénk. Akkor talán még kegyesen reklámmal is ellátjuk, avagy kegyeskedünk a büntetésétől eltekinteni.

Kegyországban olyannyira nemzeti sport a kegy- és kegyeskedés, hogy a jogos is kegy. A bíráink a kegy alapján bíráskodhatnak, ítélkezhetnek. Sőt, továbbmegyek! Példának okáért kegyesen megengedjük, hogy tiltakozhassunk a jogosért. Kegy a sztrájkjog és a  tiltakozás joga, az ügyvédhez való jog, a munkához való jog, az időskori évekhez, az emberi élethez – egyáltalán, az élethez való jog.

Mi kegyesen megengedjük, hogy Kegyországban oda menjen bárki, ahová akar, Miskolctól egészen Gyöngyöspatáig. Persze csak azok, akiket mi ebben a kegyben részesítünk, ellenkező esetben kegyesen eltanácsoljuk.

Kegyországban roppant óvatosan kell bánni a kegy gyakorlásával és elfogadásával, a kegyes és a kegyenc viszonyának megtartásával. Ugyanis a kegyvesztettek hamar közmunkára ítéltetnek. Esetleg kenyérre és hólapátolásra.