Hideg napok

Most nem Cseres Tibor drámájáról akarok szólni, hanem az Európát sújtó sarkvidéki hidegről.

Ámbár olykor vannak összefüggések. Például a kemény hideg, mind meteorológiai, mind politikai értelemben.

Az ukrán rendkívüli helyzetek minisztere például azt javasolja a mínuszokban didergőknek, hogy sportoljanak, kocogjanak, hogy átvészeljék a hideget. –35 fokban kocogni? Erre csak azt lehet mondani, hogy ez az ember egy barom. Egy lelketlen, érzéketlen fatuskó. Az ilyennek nem hogy politikai hatalom nem jár, de még kenyér és víz sem. Gondolom az éppen a fagyhalál ellen küzdő ukránok díjazzák az ilyen kijelentéseket.

A másik asszociációs példa szintén politikai, de már magyar vonatkozású. Annak a kormányzati pogromnak, amit a kormány visz véghez pont a legelesettebbek, a leginkább rászorulók (hajléktalanok, nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, alacsonyjövedelműek), a leginkább gondoskodást igénylő kiszolgáltatottak ellen, az maga a Cseres-féle hideg napok. És ez most fog csak igazán kicsúcsosodni, azokban a valóban hideg, februári napokban-hetekben, amit előrejósol a meteorológia.

Most van (lenne) valóban szükség azokra a karitatív és egyházi szervezetekre, amelyeknek a tevékenységét az Orbán-kormány oly’ nemes egyszerűséggel ellehetetlenítette. És még fokozza is a hidegérzetünket az a viharos szél, ami nem csak a természettől, hanem a napokban kerekedett, szélsőségesen nacionalista-, rasszista-, antiszemita emberi felfogásból ered.

Szóval határon innen és határon túl is megvannak a gondok. És engem az sem vigasztal, hogy nem csak Magyarországnak vannak idióta, felelőtlen, pénzéhes politikai és gazdasági vezetői, pénzemberei.

Hát ilyesféle furcsa képek kavarognak a szemem előtt, miközben arra a kettősségre gondolok, hogy amíg az anyatermészet fagyos hóval takarja be a tájat, azzal egyúttal felszínre hozza az összes emberi negatívumot is.

Ha ez így megy tovább, mint amit az utóbbi hetekben, hónapokban megéltünk, akkor valóban hideg napoknak nézünk elébe.