Pszichés

Orbán Viktornak immáron nagy gondjai vannak! Például az igekötőkkel (is). Megmond, kimond, idemond, odamond…, Le Monde… (én meg azon agyalok, hogy lemond-e végre valahára?), no, de nem szójátszani akarok, mert itt sokkal komolyabb dologról van szó!

A kormányfő odanyilatkozása a Le Monde-nak már bizonyos pszichés állapot tükröz.

Az hagyján, hogy már Abraham Lincolnhoz hasonlítja magát, hiszen voltak olyanok a történelem során, akik például Napóleonhoz. Aztán mégis kigyógyultak. Előfordul ilyen! Ez a fajta kényszerképzet manapság – gyógyszerrel - egész jól kezelhető.

De az már súlyosabb, amikor valaki odáig vetemedik, hogy egyenesen ösztönzi az európai politikusokat, hogy gondolkodjanak szabadabban a demokráciáról. Vajon az orbáni felfogás értelmében ez a „szabadabb gondolkodás” mit takarhat? Esetleg szabadosságot? A demokrácia értelmezésének szabadosságát? Netán korlátozását? Olyasfélét, hogy majd én megmondom, hogy mi a demokrácia, aki meg mást mond, annak kuss? Merthogy a Kedves Vezető kis hazánkban igen sajátosan értelmezi a demokratikus szabadság fogalmát. Ez belterjes berkekben valahogy még elmegy (Miket beszélek! Dehogyis megy el!), de hogy ezt a kényszerképzetét még exportálja is… Nonszensz!

A francia napilapnak a szélsőségek megerősödéséről is papol. Eközben itthon az Operánál és az Új színháznál simogatja a szélsőségek önfeledten zsidózó lurkóinak buksiját, s mintegy véletlenül megfeledkezvén ama bizonyos beígért két pofonról.

Aztán van egy másik érdekes megjegyzése is a Le Monde-ban. Ez Hilary Clintonra és a Klubrádióra vonatkozott, ami szintén megér egy csöppnyi elemzést.

Merthogy az amerikai külügyminiszter állítólag megkérte. Nosza Orbán ezt már ösztönzésként fogta fel, ráadásul törvénysértésre. Hogy azt a hét- meg a nyócát!

Ha Clinton kérése már egyenesen ösztönzés törvénysértésre, akkor - a fokozódás törvényét betartva - Orbán ösztönzése az EU politikusaihoz mi? Parancs?

Arról nem is beszélve, hogy Orbán Viktor azon felszólítása (elszólása), miszerint „…az amerikaiak, vagy mások… adjanak a Klubrádiónak pénzt…, hogy teljesíteni tudja vállalásait”, szintén a sajátos orbáni pszichére vall. Merthogy az eszébe sem jutott a Kedves Vezetőnek, hogy létezhet a világon olyan független adó, aki nem kuncsorog senkihez alamizsnáért, hogy létezik olyan adó, amelyik szeretné megőrizni függetlenségét, és nem akar pénzügyi függőségbe kerülni senki fia-borjától? Egyébként ez egy olyan magas labda, amit csak egyféleképpen lehet lecsapni. Parasztosan! Mégpedig így valahogy: - Maga csak tudja Orbánkám! A nevenincs Autórádiónak és seholsincs vezetőinek valaki adott annyit, hogy hirtelenjében 70 milliót tudott ajánlani a mindösszesen egymilliós törzstőkéjéből, valamint a függetlenség (reklám)perselyéből! Hogy is van ez?!

Szóval megannyi orbáni mondat, megannyi pszichés kór- és korkép. Hű ábrázolása a mai magyar valóságnak.