Elnézegetem Pápai Gábor karikatúráját a Népszava 2012. január 23-i számában, amire nincs más szó, minthogy fantasztikus! Ebben a rajzban minden benne van, ami a mai magyar közállapotot és gondolkodást jellemzi.
Pápai Gábor - Népszava
Egy ilyen felütés nyomán az ember már a cirkuszban is érzi magát, ahol pereg a dob, vakítanak a reflektorok, miközben zajlik a világszám. A porondmester-igazgató szerint, csak laza csuklógyakorlat az egész, bicska(nyitogató)-mozdulattal és száznyolcvan fokos halálforgással. Amolyan szalto mortále álá ungaréze. Alant fogvacogva a százezres kubatov-közönség néma áhítattal, míg fenn a kupolában az artista azon imádkozik, hogy valaki csak lesz, aki elkapja. Vagy nem! Mert a fogónak izzad a keze, az ütemérzékkel is gondok vannak, és a háló… nos, ugye a háló az sehol.
Bár Orbán cirkdirektor már elküldött egy anyagbeszerzőt, sőt már ő maga is korteskedett mindenféle fűvel-, fával-, és bokorral a cél érdekében, de a hálószövőnek valahogy nem akaródzik kötélnek állni, mondván nincs elég fedezet a cirkusz kasszájában. Puszira meg ugye nem szállítunk.
Most ott áll a porond közepén a diri és valami olyasmit harsog a mikrofonba, hogy tulajdonképpen nekünk nincs is szükségünk semmiféle hálóra, mert a cirkusz anélkül is megy, meg különben is, az a háló csak merő szemfényvesztés és csak azért kell, mert előírja a szakszervezet. Az artista ott fönn a trapézon meg egyáltalán nem a félelemtől cidrizik, csak január van és ilyenkor hűvös az idő.
Nesze neked mélyen tisztelt publikum! Attrakcióóó!
Szóval ugrani kell, mert ha nem, akkor oda a világszám, oda a fényárban úszó manézs és vele az igazgató, mikrofonostól, imidzsestől. Hogy a trapézművész esetleg beledöglik? Kit érdekel?! „Van mááásiíík!”. Mert ez kell a nagyérdeműnek, hamár perec nincs. No meg sok-sok bohóc!
Ugye így van, kedves Orbán Viktor cirkuszigazgató úr?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése