Olvasgatom a KEHI által kiadott köztársasági(?!) „nyitott könyv” makulátlanul tiszta oldalait, és majd meghasad a szívem a meghatottságtól. Mert az egy tiszta könyv. Üres oldalakkal.
Közben meg azon morfondírozok, hogy kiugrok a Józsipiacra – a lehetőségek hazájába – és veszek magamnak egy diplomát, doktori disszertációval cakk-pakk, és ha lehet summa cum laude. Ha még fuccsa a keretből, akkor esetleg egy Nobel-díjat is, ha nem, akkor összekártyázok egyet makaón.
Korban nagyjából helyben vagyok. Azt a négy-öt évet meg valahogy csak kihúzom - amíg elévül -, azután életem végéig pöffeszkedek a titulusommal. Ez sem lenne pofátlanabb dolog, mint idegen tollakkal ékeskedni valahol a budavári kakasülőn.
Talán még az Isten is jobban felviszi a dolgom, és akár még szállodaigazgató is lehetek. Vagy államelnök. Majd még eldöntöm, csak előbb megbeszélem anyámmal. Végtére is joga van beleszólni, hogy mikor váljon doktor Marionetté a drágalátós fiacskája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése