Külhoni magyarokat mozgósítanak a kormányért?

Külhoni magyarokkal erősítenék a jövő szombati, a kormányért szervezett szimpátiatüntetéseket – adta hírül a Duna tévé (Schmitt Pálra bezzeg egy másodperc sem jutott!). A híradásból kiderült, hogy leginkább Erdélyben mozgósítanak. Olyannyira, hogy már nem csak helyben szervezik a demonstrációkat, hanem arra is buzdítanak, hogy az anyaországon belül is fejezzék ki szimpátiájukat az Orbán-kabinet mellett. (Kíváncsi leszek, mit szól mindehhez majd a román hatóság, vagy a román kormány.)

Hát ide jutottunk! Ember lesz embernek farkasa, s mindez csak azért, hogy a kedves vezető megtarthassa a hatalmát. Bármi áron.

Persze nincs ebben semmi meglepő. Tökéletesen beleilleszkedik az orbáni „oszd meg és uralkodj” filozófiába, a „cincáld szét”, az „ásd az árkot, ne sajnáld, és ehhez még infrastruktúrát is biztosítunk” szemléletbe.

Mert ahhoz már nincs elég mersz, hogy például egy előrehozott választáson mérettessék meg. (Egy esetleges bizalmi szavazás gondolatát most vessük el. Az csak egy valódi parlamentáris demokráciában működik.) Mondjuk nem is lehet csodálkozni, hiszen a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Orbán Viktort már Bajnai Gordon is megelőzte népszerűségben. Marad tehát a 2006 óta jól bevált utca. Az a terület, ahol nem szükséges konkrétumokkal és tényekkel szembesülni, ahol elég a demagóg, populista szólamok sokasága. Persze ezt is úgy szervezik, hogy a kedves vezető marad a háttérben, és olyan talpasokat küld a tűzvonalba, mint például Bayer, Bencsik, Széles, Vona, avagy a büszkébb napokat is megélt, de mára vazallussá züllött Tőkés László.

Engem mindenesetre nagyon emlékeztet ez egy bizonyos 1990-es eseménysorozatra, nevezetesen a marosvásárhelyi pogromra, a „fekete márciusra”, ahol buszokkal szállították az elégedetlenkedő magyarok ellen a román csőcseléket. Sokan bizonyára nagyon jól emlékeznek minderre és Sütő Andrásra. Leginkább Tőkés Lászlónak kellene emlékeznie. Most meg úgy tesznek, mintha amnéziások lennének és ugyanazt a módszert alkalmazzák. Szégyen gyalázat! Legfőképpen ránk, magyarokra nézve.

Mindezen események, amelyeket most Bencsik András és a hasonlóak elindítottak, egy gyáva, végtelenül gyáva és alamuszi kivetülései egy hatalom iránti reszketeg vágynak. Egy olyan emberének, aki – állításaival ellentétben – soha az életben nem szagolt lőporfüstöt. Egy olyan embernek, akinek nincs tapasztalata arról, milyen egy forradalom, vagy milyen egy polgárháború. Egyáltalán: a háború. Úgy viselkedik, akár az éretlen kamasz, aki mindenkinél okosabbnak hiszi magát, de akinek saját kárán kell megtapasztalnia önnön ostobasága és tudatlansága minden hátrányát.

Minden szamár a maga kárán tanul – tartja a mondás, de vannak olyanok, akik semmiből sem okulnak. Orbán Viktor az utóbbiak közé tartozik.