"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2011. december 9., péntek

Pofa be!

Van ebben a neorákosista orbániádában valami diszkrét báj, ahogyan az elhallgatásokat, elhallgattatásokat kezelik, gyakorolják.
Mert ugyan kit is érdekel, hogy az MSZP kecskeméti sajtótájékoztatóját a helyi jegyző meghiusította, annak okán, hogy a „nemzet gojóstolla” éppen arra járt? Senkit. Legfeljebb az olyan megrögzötten individualista bal-sajtót, mint a Népszava.
No meg az sem érdekel senkit, hogy ugyan ki is adta ki az ukázt annak a szerencsétlen három közkatonának ott az MTVA nevű akármiben (copyright: Ki a f… Dajcstomi), hogy trükkösködjenek egy Lomnicis-Tőkés videóval. Csak valami ATV-ben nyakaskodó egyenesen beszélőt. Hallatlan!
De tulajdonképpen mindegy is.  Ahogyan már Tőkés EP-s töltelék-szövegére sem kíváncsi a nagyérdemű utókor, ugyanúgy nem lehet kíváncsi a negyven évre titkosított, ürgebőrbe varrt kémsagára sem, meg a manyupos-, molos- és rábás ügyeskedésre sem. Mert „ők” így döntöttek.
Az olyan apróságokról meg ne is beszéljünk, mint például a Fellegi-lemondás háttere, vagy hogy tulajdonképpen mit is szándékozik akarni a kormány az IMF-el, az EU-val, az euróval, a bankokkal, meg egyáltalán; az egész világgal.
Mert ezeket a dolgokat egy nagyképűsködő kormányszóvivő útján rövid úton elintézettnek tekinti a felséges hatalom és slussz-passz. Mindenki törölje a szemét-száját, bólogasson, de legfőképp hallgasson.
Egyszóval: Pofa be! Mert hallgatni arany.
De beszélni ezüst, és vannak egyes renegátok, akik beérnék az ezüsttel is. Igaz, azok kisvártatva mehetnek is. Például az Azori-szigetekre. Vagy Kanadába. Netán a tekintetes bíróságra, vagy még hűvösebb éghajlatra. Esetleg kapnak egy visszautasíthatatlan ajánlatot, mondjuk egy trafik formájában, vagy egy tárgyiasított lófejben, ahogyan Fellegi is.
Azt mondtam az elején, hogy van ebben a mostanság regnáló hatalomban valami diszkrét báj. Igen, van! Olyan Don Corleonés. Arccal az örök és megbonthatatlan szicíliai barátság felé! Előre a csalá(r)di úton!
Hogy mi is vezetett erre a megállapításra, azt nem mondom meg, mert a „Nem Igen Biztonságos Ezt Kiteregeti” nevű szennyes-figyelő itt kuncsorog egy fekete autóval a ház előtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése