Nem is tudom, hogy közönséges halandóként merészelhetem-e megkérdőjelezni ama magas grémium pártatlan elkötelezettségét, amely most hozott ítéletet egy újnyilas csoportosulás szimpatizánsait illetően. A Magyar Gárda 2009-es feloszlatására és az azt követő szimpátiatüntetésre gondolok.
Meg egyébként is, hogyan vehetné valaki a bátorságot, hogy egy törvényesen feloszlatott szervezet melletti szimpatizánsokat csak úgy lenyilasozza. Becsületes, spontán szerveződött, békés járókelők voltak azok, akik ugyan nem rendeltetésszerűen használták a közterületet, és ha csak rövid időre is, de magántulajdonuknak tekintették. Igaz, akkortájt még dúlt a demokrácia, nem voltak még holmi Kocsis Máték, akik kiálltak volna az emberi jogok mellett. Bezzeg a liberálkomcsik. Azok mindent megtettek, hogy ezeket a jogokat elvegyék.
Az a Vona nevű is csak egészen véletlenül került az Erzsébet térre, mert valami ismeretlen briganti hívta randevúzni sms-ben, ő meg rendkívül kíváncsi természet lévén odament és… halkan belelépett. Hogyhogy nem, pont a rendőrök karmaiban kötött ki. Szegény!
No, azok a rendőrök is… No de ilyet!
Hogy jöttek ők ahhoz, hogy egy közterületen piknikező, párszáz főnyi tömeg esetében bejelentési kötelességet követeljenek. Skandalum!
Most meg is kapják a magukét. Az LB most jól megadta nekik, így készülhetnek a kártérítési perek áradatára. Mert a zembereknek jogaik vannak. Joguk van tábort verni, gulyáságyút állítani, fát vágni, kis- és nagydolgot végezni az ország egyik kiemelten védett közterületén. Joguk van gyújtogatni, barikádot emelni és hidat zárni, zászlót bontani és zászlóanyát választani, egészségügyi-masírozni, olykor vadászgatni a cigánysoron, néha parlagfüvet irtani. És ezt a jogukat a Legfelsőbb Bíróság most jól megerősítette.
De mit is várhatnánk ebben a forradalmi hevülettel átitatott honban? Más a jog és megint más a demokrácia. Mert demokratikus jog, mint olyan, immáron nem létezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése