Az egyik kereskedelmi csatornán töltelékműsornak szánt rövid riport. A lottóötös apropóján, a műsorvezető arról faggatta Klapka zálogház tulajdonost, hogy ő mit csinálna a hirtelen nyakába szakadt kétmilliárddal, mire a válasz: „…én most biztos, hogy Rába-részvényekbe fektetném.”
Hoppá! Ez a Klapka valamit tud!
Mert hogyhogy nem, először az olvasható az újságokban, hogy az állam felvásárolja a Rába-részvényeket. Utána nagy hirtelenjében, Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter Kínába utazik. Klapka ki(el)szólása után meg csodák-csodájára mi olvasható a mai Népszavában? „Nem igaz, hogy kínai buszt gyárt a Rába”
Tudjuk, hogy eladó az egész világ, de akkor most akkor ki néz hülyének kit? Mert hogy Orbán Viktor kormánya mindenkit annak próbál nézni, az már biztos.
Ügyeskedésképpen először is az adófizetők pénzén felvásárolja egy nem éppen jól muzsikáló részvénytársaság részvényeit, tudván, hogy nagyot bukhat. (Már magában ez is megérne egy misét ebben a nagy államosítási dömpingben, mert ugyan mire föl gazdagítja az állam az adófizetők pénzén a versenyszféra egyes tagjait. Tudniillik az állami felvásárlás hírére jócskán megemelkedtek a Rába-részvények eladási árai.) Azután mentvén a menthetőt - mielőtt borulna a bili - kizavarja Kínába Fellegit. A semmit sem érő államkötvények mellett kell valami konkrétum is tárgyalási alapnak. A Rába vonatkozásában egy 1 millió eurós norvég és svéd üzlet nem sok ugyan, de referencia anyagnak talán jó lesz. Nosza ott a zsebben a Rába, fellegi ki, Kína be.
És mit ad isten, Fónagy János, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár már oda is nyilatkozik: „ …a szándék az, hogy beszállítóival közösen, a Rába buszösszeszerelő üzemet hozzon létre.”
A kérdés most már csak az, hogy milyen nemzetiségű is az a beszállító, és milyen piacra szándékozik termelni majd a Rába? Beszállítói szempontból a magyarok kiesnek, mert a magyar ipar nem rendelkezik megfelelő kapacitással és eszközzel, tehát valahol máshol kell keresni őket. Piaci szempontból szemlélve a dolgot - mivel az európai és tengerentúli piac abszolút telített, a volt „baráti” államok meg szóba sem jöhetnek fizetésképtelenség miatt -nem nehéz kitalálni, hogy a kínai piac a cél. Erre most tessék, váltig tagadják, hogy kínai licencben akarnának „utazni”. A kormány úgy kerülgeti, hogy nevén nevezze a kínait, mint macska a forró kását. Eszem megáll!
Az is kérdés, hogy ugyan miféle EU-s kereskedelmi egyezmény keretében kívánja a kormány lebonyolítani a dolgot, és milyen kedvezményeket akar adni a kínai állami befektetőinek, ha már a mi adóforintjainkkal seftel? Mert ugyan nem is olyan régen zajlottak le a magyar-kínai kétoldalú kereskedelmi megállapodások, de abban szó sem volt a Rábáról. Ebben az esetben ez mennyire van összhangban például a CEFTA megállapodásokkal, vagy az UE kereskedelmi, illetve szabadkereskedelmi egyezményeivel?
Végül, de nem utolsó sorban: Kik fölözik le a hasznot, a Rába ilyetén „újraprivatizálása” során. A brókerek és börzelovagok bizonyosan, de azokkal, akik az üzletet nyélbe ütik és – isten bocsá’ micsoda szentségtörés – a kormány vezető tisztségviselőivel, akik mindezt lehetővé teszik, azokkal mi van?
Kíváncsi leszek, hogy valaha kapunk-e választ ezekre a kérdésekre, nomeg arra is, hogy Orbán Viktornak eszébe jut–e olyan apróság, mint például a Hankook beruházása körüli hisztériája.
Egyébként munkahelyteremtés ide-, vagy oda, úgy keresztülvertek a parlamenten egy új munkatörvényt és sztrájktörvényt, hogy abba minden magyar munkavállaló belerokkanhat. Ez is kínai hozadék? Ki tudja. Mindenesetre több mint feltűnő a véletlenek egybeesése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése