Kötelező

Elhatároztam, hogy nem fizetem többé a KGB-t.

No nem kell mindjárt rosszra gondolni. A Kötelező Gépjármű-felelősség Biztosításról beszélek.

Hosszas megfontolás után jutottam erre a felelősségteljes döntésre. Mert én vállalom a felelősséget. A döntéseimért. Hiába van benne a nevében is, hogy „kötelező”, én akkor se fizetek a biztosítóknak egy petákot sem. Hogyisne! Még eltőzsdéznék nekem

Különben is: Ha én garantálom, hogyha ezek után bármilyen utcai csihi-puhi után, kifizetem a kárt, akkor az ki lesz fizetve és punktum.  Ki meri megkérdőjelezni az én ígéretemet?

Há’ mé’ má’?! Mivel vagyok én hitványabb, mennyivel vagyok én kevésbé megbízhatóbb, mint bárki más? Az állam szava és ígérete mennyivel ér többet, mint az enyém, amikor az állam én (is) vagyok. No meg a szemem és a szám is.

Azt mondom – és ha én mondom, akkor az meg van mondva -, hogy ezután az én személyem lesz a garancia. Vagy a szomszédé. Vagy a villanyóra-leolvasóé. Esetleg a jó moszkvai nénikémé. Amennyiben valaki mégis arra vetemednék, hogy megkérdőjelezzen, annak jönnek az ügyvédek, oszt jónapot.

Tehát ezután ne jöjjön nekem senki, hogy a „kötelező” kötelező. Ha én úgy határozok, hogy az én szavam lesz a fundamentum, akkor az a fundamentum, és az úgy van lebetonozva húsz évre, hogy abban hiba nincs.

Ehhez tartsátok magatokat!