Tudatom az érintettekkel, hogy újra megfogant. Úgy is mondhatnám létrejött, összesűrűsödött.
Minden eddiginél keményebb magzattá, a centrális erőtér centrumává, a megtestesült ősmasszívummá, ha úgy tetszik ősanyaggá. Az a magzat, amiről azt hittük, hogy végleg eltűnt a sötét történelmi űr végtelen homályában, amiről azt hittük, hogy csak az emlékeink őrzik egy pengefallal övezett szarkofágban.
Tévedtem, csakúgy, ahogyan mindannyian tévedtünk.
A magzat a halmaz középpontjává vált, úgy mint egykoron, és most szívja magába ezen halmaz minden anyagát, méghozzá fotonikus gyorsasággal. Ez a magzat nem a természet tévedésének eredménye, nem holmi kozmikus fekete lyuk, hanem egy ember alkotta szörnyeteg, a XXI. század technikai prostitúciójának elkorcsosult teremtménye.
Régen ezt a szörnyeteget úgy hívták ÁVH, ma NIBEK a neve. De nevezzék ugyan bárminek, akkor is marad az, ami volt. Ugyanannak az anyának, ugyanannak az ősszörnynek a sarja. A mérhetetlen kapzsiság, a reszketeg hatalomvágy, az önzés, a diktatúra gyermeke.
A magzat sikamlós, szinte megfoghatatlan, akár egy nyálkás, ezercsápú parazita. Bekúszik mindenhová. A tér minden zugába, kihasználva a legapróbb réseket is, miközben bűzös kipárolgásával mérgezi az összes testet és lelket, egyáltalán; az emberi létet és tudatot.
A magzat ugyanazzal a céllal, az egyetlen céllal fogant, mint fejletlenebb elődei. A totális ellenőrzés céljával. A zsarolás, a fenyegetés, a megfélemlítés céljával, egyetlen akaratnak, az elnyomás akaratának engedelmeskedve.
A magzat immáron újra életlehetőséget kapott, és most növekszik, magába rejtve az emberi történelem minden sötét energiáját. Kiszabadulván az emlékek szarkofágjából, egyre nagyobb, egyre fojtogatóbb mérettel terpeszkedik, belülről feszítve az amúgy is ziháló mellkasokat.
Fulladok! Levegőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése