Módszertan

Azt nem tudom, hogy a véletlenek összejátszásából, avagy szándékosságból fakad a Népszava 2011. november 18-i lapszáma negyedik oldalának összeállítása, de amennyiben az utóbbi, úgy bravúros lapszerkesztésre mutat.

Nevezetesen: az „A 37 százalékos evaalku”, és a „Nem kínál kötelezőt a magyar biztosító”  című cikkekre gondolok, közvetlenül egymás mellett. Ez a két cikk fényesen bizonyítja, hogy milyen módszerekkel él a szabadpiac és milyen kísérteties a hasonlóság a kormány módszerei közt, amennyiben egy bizonyos területen kíván célt érni.

Röviden összefoglalva:

A CIG Pannónia biztosító a flottabiztosításokat preferálja és az egyéni gépjármű-felelősség biztosításokban nem akar részt venni. Ezt úgy kívánja elérni, hogy irreálisan magas összegeket állapít meg az egyének számára. A MABISZ és a Gazdasági Versenyhivatal pedig mossa kezeit, mondván: „Joga van hozzá.”.  Jogának ugyan joga, de erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető ez a módszer. Mi meg csak legyinthetünk, hogy ilyen a versenyszféra.

Ugyanezt a módszert alkalmazza a jelenlegi kormány is, amit viszont már nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Ilyen értelemben egy kormánynak illik a kifogástalanság látszatát mutatni, ellenkező esetben elveszti hitelét. Egy jellemtelen, ügyeskedő biztosító legrosszabb esetben becsődöl, majd a piac farkastörvényeinek engedelmeskedve eltűnik a süllyesztőben. Ez sem leányálom (lásd. MÁV-biztosító botrány), de egy állam ilyesmit mégsem engedhet meg magának. Egy ország azért nem tűnhet el a süllyesztőben, szabad piac ide-, vagy oda.

Pedig az Orbán-kabinet ugyanezt a módszert alkalmazza. A magánnyugdíj-pénztárak einstandolása volt az első ilyetén eset, ahol egyszerűen nem hagyott választási lehetőséget az embereknek. Most meg itt az EVA! A 37 százalékra emelés olyan irreális adóösszeg, amit az emberek nem tudnak kifizetni, így más választásuk nem lévén, kénytelen-kelletlen kilépnek az evás körből, ami az egyéni- és kisvállalkozások számára egyenlő a hirtelen halállal. Ez a számtalan esetből kiragadott két példa sem kevésbé gusztustalan, mint a CIG Pannónia módszere.

Van azonban egy óriási különbség a CIG Pannónia és az állam között. Ugyanis a biztosító esetében az emberek választhatnak. Dönthetnek úgy, hogy inkább egy másik, korrektebb biztosítóhoz fordulnak (pl. flotta-szereződés ügyben), hiszen van elég biztosítási cég a piacon. Ugyanakkor a kormány - úgymond - monopolhelyzetben van. Törvényekkel, rendeletekkel hozzák kényszerhelyzetbe az embereket, cseppet sem erkölcstelenebbül, mint egy szabadpiacon ügyeskedő cég.

Csak megjegyzem: Lehet bűvészkedni a törvényhozásban, lehet variálni a rendeleteket. Egy valamit nem lehet. Nem venni tudomásul, hogy egy ország kormányzása nem részvénytársasági ötletbörze, és ezt az „igazgatótanácsot” a „részvényesek” előbb-utóbb elzavarják. Az Orbán-kabinet játszhatja magának a végtelenségig kisded játékait, de az emberek – akiknél tulajdonképpen a pénz van – dönthetnek úgy, hogy inkább egy másik „biztosítóval” kötnek szerződést.