Megkésve bár…, de aktualitását tekintve cseppet sem időszerűtlenül:
A 2011. kora-nyári uniós értekezleten - Orbán Viktor ostorozása közben - Daniel Cohn – Bendit már pedzegette az EU és Kína gazdasági-kapcsolati, illetve ezzel összefüggésben (?) a schengeni rendszer problematikáját. Akkortájt annyira el voltunk foglalva az Orbán személye elleni szokatlan (magyarhonban szokatlan) kirohanással, hogy ezt a két témát szinte észre sem vettük. Pedig jobban oda kellene figyelni.
Köztudott, hogy Kína az utóbbi években rendkívül erőszakos gazdaságpolitikát folytat, s leginkább a nyugati piacot célozva. Ma már ott tartunk, hogy az EU-nak kétfrontos védelmet kell kiépítenie, részben az USA, részben a kínai behatás ellen. Persze a racionális gazdasági intézkedések meghozatala egy olyan gólem esetében, mint az EU kissé nehézkesen és lassan megy, amit Kína - az erősen központosított irányítás miatt – alaposan ki is használ. A leginkább támadható pontokat keresi, amit például a gyenge gazdasági mutatókat produkáló Magyarország esetében meg is talált.
Természetes, hogy az Uniónak is szüksége van a kölcsönösen előnyös szerződésekre Kínával (pl. a mikroelektronikában nélkülözhetetlen ritka földfémek esetében, amiben Európa szűkében van, ugyanakkor Kína bővelkedik benne), de nem mindegy milyen módon és milyen áron.
Már az előző szocialista kormány is bizonyos nyitási hajlandóságot mutatott a kínai piac számára, de a kölcsönösség jegyében. Ugyanakkor az Orbán-kabinet „keleti szél” filozófiája egyenesen tágra nyitja az uniós vár kapuit. A magyar kormány már ott tart, hogy szinte ellenőrzések és minden feltétel nélkül nyitja meg a schengeni határokat. Mi több, hovatovább nem csak a betelepülők, hanem egyenesen a kínai kormány előtt.
Koldustempó az, amit az Orbán-kormány művel. Fellegi gazdasági (bocs: nemzeti fejlesztési) miniszter majdhogynem sírva könyörög Kínának, hogy ugyanmár vegyenek némi államkötvényt, ami - a kormány áldásos tevékenységének hála - az európai pénzpiacon már a kutyának sem kell. Kína bólintott, de nem ám ingyé. Feltételeket szab. Mondjuk olyanokat, hogy Magyarország engedje be schengenen belülre a kínai állami vállalatokat. Hogy mit szól majd ehhez a magyar vállalkozó és nem utolsósorban az EU? Úgy látszik Orbánékat ez a legkevésbé sem izgatja.
No, meg arról sem szabad megfeledkezni, hogy az új munkatörvény tipikus plágium. Kínai másolmány, amit Orbánék egy az egyben szeretnének bevezetni, bioautomatákká silányítva a dolgozókat. Csakhogy Magyarország és főleg az EU nem Kína.
Orbán Viktor nem rést, hanem óriási léket készül ütni Európa piacgazdaságának hajóján. Persze egy gyorsnaszád kapitányaként bizonyosan tisztában van vele, hogy egy lomha teherhajónak hol van a leggyengébb pontja. Csak nehogy aztán az örvény magával rántsa azt a naszádot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése