Kedves rezidensek!
Sírva könyörgök, hogy ne keressék a boldogulást külföldön. Úgy tapasztalom, hogy Magyarországon rövidesen hatalmas igény fog mutatkozni a kóros neurológiai- és pszichés esetek kezelésére.
Ha ezt a szakterületet válasszák életpályának, vagy vállalják az erre való átképzést, akkor garantálom a biztos megélhetést.
Ajánlanám legelőbb talán önmagam. Azt veszem észre, hogy olvasván a napi sajtót, nézvén a híreket, egyszerre csak kényszeres nevetés, vagy könnyes apátia vesz rajtam erőt. Sajnos nem csak én mutatok manapság ilyesfajta tüneteket, hanem számosan olyanok is, akik eddig normálisnak néztek ki. Például tegnap is. Egy festményt analizáltunk éppen (valami lovasvitézt ábrázolt), szigorúan művészeti szempontból, mire a mellettem álló kontrollálatlan röhögésben tört ki. Döbbenetes volt. A másik meg ma. Hallgatjuk a tévében hogy a gyerekek törvényileg lesznek utasítva a jólviselkedésre, mire ismerősöm minden átmenet nélkül el kezdett fohászkodni, hogy „Édes Istenem!”. Ez azért volt meglepő, mert tudtommal materialista.
Nekem már az is eszembe jutott, hogy valami gyorsan ható narkotikum kerülhetett a levegőbe, ami igencsak befolyásolhatja az emberi viselkedést. Sejtésem szerint a fertőzés kiindulópontja valahol a belváros környékén lehet. Azon a területen feltűnően sok a kóros eset, ami leginkább hazudozásban merül ki, azonkívül fellelhető még a valóságtól elrugaszkodott kényszerképzet, üldözési mánia, cezarománia, nárcizmus, stb. A belvárostól távolodván a távolsággal négyzetes arányban növekszik a fertőzöttek száma, de a tünetek is enyhébbek. Grimaszra, zokogásra, köpködésre, mutogatásra, káromkodásra való fokozott kényszer, apátia, pikírtség, csoportba tömörülési hajlam, avagy az olyan verbális deviancia, mint a „Kérdezzék meg orvosukat, gyógyszerészüket!”. Hol a buszon, hol az aluljáróban, akár az utcákon, akár zárt térben, és a legkülönbözőbb időpontokban érhetők tetten.
Szerintem túlzás lenne még általános járványról beszélni, de határozottan állíthatom, hogy a kezelésre szorulók aránya egyre inkább növekvő tendenciát mutat, mitöbb, már a határon túlról is kaptunk visszajelzést. Gyanúra ad okot az is, hogy kormányunk közeljövőt érintő gazdasági tervei között szerepel számos bezárt pszichiátriai intézmény állami szintű reaktiválása is.
Tehát javaslom a tisztelt rezidenseknek, hogy nyugodt lelkiismerettel válasszák ezt a pályát. A neurológia és pszichiátria terén biztos, hogy hamarosan elérkezik a Kánaán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése