"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2011. október 4., kedd

Sokk-terápia

Rogán Antal - a MEKI (Minden Egyéni Képviselői Indítványok) ősatyja - az ATV Egyenes beszéd című műsorában megint mondott egy nagyot a munkahely-teremtés, a. közmunka vonatkozásában. Egyúttal ismételten bebizonyította, hogy mennyire ellógta a történelemórákat.  Nevezetesen: azt állította, hogy a nagy gazdasági világválság idején is(?!) a közmunka volt az, amelyik kisegítette a gazdaságokat a slamasztikából.

Én meg üzenem innen a bolondokházából (by Hofi):

Kedves Rogán Doktor Úr!

Csak felhívnám nagybecsű figyelmét arra a bolond véleményre, hogy a nagy gazdasági világválságból az egyetlen kitörési pont a hadiipar volt. Ennek fejlesztése, a hadiipar munkaerő-felszívó hatása valóban tömegeknek adott munkát és kenyeret, virslit, stb.  (lásd: Adolf Hitler - Nürdbergi-beszéd, 1933). Erre az apróságra csak azért merészeltem rávilágítani, hogy olyanok is megértsék, akik még nem értek fel az olyan magasan szárnyaló eszmékhez, amelyek az Ön és a Vezér cselekedeteit irányítják. Bár itt a rácsok mögött eddig úgy tudtuk, hogy a féligazságok a legnagyobb hazugságok, a közönséges csúsztatás pedig egyenlő a történelemhamisítással, node az ilyesféle állítás…Méghogy egy világválság egyenesen vezetett egy háborút megelőző állapothoz, majd egy kis ideológiai körítéssel világégéshez és népirtáshoz… Még feltételezésként is beteges, a sertés-virsliről (a sertéságazat egyik végterméke) nem  is beszélve.
Hála Doktor Úr szakértelmének, a gyógyszerezésnek és a tervszerűen végrehajtott sokk-terápiának - számos betegtársammal együtt - végre kezdjük megérteni az Önök elvárásait. Megértettük, hogy a fenti állítás csak képzelgés, elmezavar, egyszóval pszichológiai téveszme, amit kezelni kell. Megértettük azt is, hogy a rácsok csak azért vannak, hogy azt a napfényben fürdő virágoskertet, ami a túloldalon virul, nehogy eltapossák az értelemhiány dübörgő papucsai. Lassan megértjük azt is, honnan a harcos elkötelezettség. Ezt csakis a Doktor Úr és a Vezér oly’ egyedülálló, már-már éteri világlátása diktálhatja. Most már világos, hogy a szedett-vedett egyéni agyszülemények, a köz kristálygondolatainak legnagyobb ellenségei, amiket - ha lehetőségünk van rá - meg kell ölni.
Drága Doktor Úr! Én már gyógyulófélben vagyok. Szedegetem szorgalmasan a narancsszínű pirulákat, amit pár éve tetszett felírni. Olykor vannak mellékhatásai, de azt egy-két hidegzuhannyal ellensúlyozni lehet. A könyveket, amiket eddig olvastam, elvitték. Azt mondták túl porosak, ártalmasak az egészségre, majd hoznak újat. Nekem azt mondta a nővér, hogy hamarosan kimehetek. Azt nem mondta mikor, csak azt, hogy hamarosan. Addig is munkaterápián vagyok. Epedve várom már a pillanatot, amikor a Doktor Úr tudásának kicsúcsosodásaként az olyan problémás beteg is végre gyógyultan távozhat, mint én.

Utóirat: Kérem Doktor Urat, hogy arra a kis időre, amíg még bent vagyok, pár pótágyról gondoskodjon. Az utóbbi napokban túl sokan lettünk a kórteremben.

Kobzi János - ápolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése